– Nagy fordulat következett be idén a sok évig tartó alacsony inflációs környezet után: berobbant az infláció. A Magyar Nemzeti Bank az elsők közt reagált erre, és megkezdte a monetáris szigorítást. A sokáig tétovázó nagy jegybankok vajon nem maradtak le végzetesen?
– A koronavírus-járvány száz éve nem látott válsághelyzetet okozott. A krízis utáni gazdasági helyreállás is egészen egyedinek mondható. A tartóssá váló szállítási nehézségek, a termelési láncok töredezettségei, az energiaválság egyik pillanatról a másikra hozta felszínre a korábbi, globális gazdasági modell gyenge pontjait. A gazdaságpolitikusok a legutóbbi, 2008/2009-es pénzügyi válság tanulságait levonva aktuálisan két területre fókuszáltak kiemelten: a munka- és a hitelpiacokra. A történelemben egyedülálló módon úgy vészelt át a világ egy súlyos válságot, hogy a munkanélküliek aránya egy átmeneti megugrást követően gyorsan csökkent, a megtakarítások – leginkább a lezárások kényszere miatt – növekedtek, miközben a hitelpiac is aktív maradt. Ennek ugyanakkor jelentős ára volt. A fejlett világ országaiban az államadósság mértéke a 2019-es száz százalék körüli GDP-arányos szintet követően 2021 végére várhatóan meghaladja a 120 százalékos értéket, miközben a világ jegybankjai korábban nem látott pénzbőséget teremtettek. Innen egyenesen következett az infláció gyors emelkedése.
Az infláció – ha nem kezelik – könnyen öngerjesztővé válik. E tekintetben kulcsszerepe van a központi bankok fellépésének. Megfelelő időzítés, határozottság és kiszámíthatóság kell a sikeres terápiához. Féléves késéssel, de a nagy jegybankok is kezdik felismerni ezt. A Fed már váltott: 2022 az Amerikai Egyesült Államokban már a monetáris normalizáció éve lesz. Az Európai Központi Bank (EKB) azonban története legnagyobb dilemmájával szembesül. Miközben az infláció a gyorsan növekvő balti országokban a nyolc-kilenc százalékot is meghaladja, és már Németországban is hat százalék, Dél-Európában mindössze két–négy százalék. Úgy kellene az eurózónában irányt váltani, hogy a magas adósságú déli gazdaságok finanszírozásában se következzen be törés. Az EKB egyelőre kivár, és bízik az infláció átmenetiségében. 2022-ben választ kapunk arra, hogy ez indokolt volt-e, vagy egy újabb európai stresszidőszakkal kell majd szembenéznünk.
Mi, magyarok a korán ébredők közé tartoztunk: már idén tavasszal, az elsők között hívtuk fel a figyelmet arra, hogy nem szabad alábecsülni a tartós infláció kockázatát, az elsők között kezdtük meg a szigorítási ciklusunkat és a válságkezelő eszközök kivezetésében is az élen haladtunk. Erősen hisszük, hogy ezzel kapcsolatban is tartja magát a mondás: ki korán kel, aranyat lel.
– A jelenlegi folyamatok alapján, ha sikerül leküzdeni a magas inflációt, visszaállhat-e a korábbi helyzet, amikor alacsony kamatszintek mellett valósult meg a jegybankok inflációs elvárása?
– A meglóduló infláció egy korszakhatárt is jelez. A világgazdaság elmúlt fél évszázadát meghatározó működési modell elérte korlátjait. Az éghajlati, a demográfiai, a technológiai és a geopolitikai trendek változása egyaránt azt jelzi, hogy egy új korszak felé tartunk. Nyilvánvaló, hogy a természeti környezetünket nem lehet büntetlenül kihasználni. A társadalmak öregedése mindenütt a növekedés ellen dolgozik. A hiperglobalizáció időszakát újból felváltja egy többpólusú világrend, miközben a digitális forradalom is rakétasebességgel halad előre. Az átmenet ára a nagyobb bizonytalanság és a megemelkedő infláció, ezek megfelelő kezelése érdekében a tartósan magasabb kamatokkal is együtt kell élnünk. Egy sikeres zöldátállással – az energiatermelés fenntartható alapokra helyezésével és a digitális gazdaság széles körű kiterjesztésével – köszönthet be újból egy olyan korszak, ahol az alacsony infláció ismét tartósan alacsony kamatokkal párosul.
– Bevált-e az unortodox eszközök és a heti finomhangolások (most az egyhetes eszköz esetében) használata? Egyáltalán mennyire értékelődött fel a nem konvencionális eszközök használata a modern jegybanki gyakorlatban?
– A jegybankok első számú ellensége az infláció. Ez ellen a védekezés leghatékonyabb eszköze a kamatok emelése. Nincs pardon. Fontos, hogy a monetáris politika kiszámítható, a jegybank lépései pedig hitelesek legyenek, ugyanakkor a gyorsan változó közegben kellően rugalmasok legyünk. A júniusban megkezdett, kiszámítható alapkamat-emelési ciklus 2022-ben is folytatódik. Mindaddig a kamatok emelése szükséges, amíg az inflációs kilátások ismét fenntarthatóan a háromszázalékos cél közelébe nem süllyednek. Az egyhetes betéti kamat emelésével egy kritikus időszakban tudtunk gyors és megfelelő választ adni. Minden, az egyhetes betéti rátában bekövetkezett lépés beépül az alapkamat-emelési ciklusba is. 2022 első felében az alapkamat felzárkózik és ismét összeér az egyhetes betéti ráta szintjével.
– A monetáris és a fiskális politika Magyarországon ellenkező irányba tartott az elmúlt hónapokban. Mennyire lehet veszélyes a jövőbeni gazdasági növekedésre az, ha ez az állapot fennmarad?
– A külső és belső egyensúlyok helyreállítása nélkül nincs fenntartható gazdasági felzárkózás. A kormány és az MNB lépéseinek köszönhetően rendkívül gyorsan, másfél év alatt sikerült elérni a válság előtti GDP-szintet. A munkapiac egyensúlya is helyreállt, ismét a teljes foglalkoztatáshoz közeli állapotban vagyunk. A jegybank időben megkezdte az árstabilitás helyreállításáért vívott harcot. A következő lépésnek a költségvetési egyensúly helyreállításának kell lennie. A változás e téren is elkezdődött. Üdvözöljük az elmúlt hetekben az idei és a jövő évi költségvetésben végrehajtott kormányzati lépéseket. A folyamatot azonban tovább kell vinni és minél korábban megcélozni a három százalék alatti hiányértéket. Persze halljuk mi is, hogy vannak olyan új elméletek, miszerint a válság után az államháztartások hiányának mértéke majd kevésbé számít. Ne engedjünk a szirénhangoknak! Az adósság mindig is adósság marad. Egy felzárkózó pályán mozgó gazdaságban eladósodás helyett a termelékenység növelésében, az intézmények reformjában, a zöld- és digitális átállásban kell megtalálni a fenntartható növekedés forrásait.
– A járványhatások gazdasági leküzdésében Magyarország élen jár, ugyanakkor a költségvetési hiány mellett még egy dolog van, ami nem állt vissza a járvány előtti szintre: a forint árfolyama. Az elmúlt két év alatti viszonylag jelentős, tíz százalék körüli leértékelődés növeli az inflációt és csökkenti mind a GDP, mind a hazai bérek értékét az eurózóna országaihoz képest, vagyis lassítja a felzárkózást. Reálisnak tartja, hogy a szigorodó monetáris politika hatására ledolgozzon valamennyit az árfolyam a járvány alatti veszteségéből?
– Az elmúlt években a versenyképesség javítására, az egyensúly helyreállítására tett javaslataink célja mind-mind Magyarország felértékelése volt. Ez most hatványozottan igaz. Ahhoz, hogy az inflációt megtörjük és az áremelkedést ismét a három százalék körüli tartományban horgonyozzuk le, a monetáris transzmisszió minden csatornáját használnunk kell. Az árfolyamok változása azonban nem automatizmus. Soktényezős a folyamat. A feltörekvő gazdaságok jelenleg erős ellenszélben működnek, a globális kockázatkerülő hangulat ellenünk dolgozik. De általános tapasztalat, hogy ha egy ország elvégzi a házi feladatait, akkor annak idővel meglesz az eredménye. A szigorító monetáris politika mellett ezért fontos, hogy a fentebb már említett területeken is folyamatos előrelépést érjünk el, biztosítva a magyar gazdaság trendszerű felértékelődését.
– Hogyan változhat az élet a járvány után? Milyen területeken lehetnek és milyen hosszú távú hatásai a pandémiának, s mit kell tennünk azért, hogy ezekre felkészüljünk?
– 2010 és 2020 között a magyar gazdaság az elmúlt száz évének legsikeresebb évtizedét érte el. Az ezt követő új évtized a koronavírus-járvánnyal drámaian kezdődött. A történelmi ciklusok tanulságait alapul véve a kihívások nem fognak enyhülni. Tektonikus erejű változások zajlanak a technológia, a geopolitika és a pénzügyeink területén.
A koronavírus-járvány az utolsó vészjelzést jelentette. A járványok és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre egyéni és társadalmi szinten is fel kell készülni. Egyéni szinten az egészségesebb életmód, a saját lakás iránti igény erősödése és a pénzügyi biztonság további felértékelődése várható. Nemzetgazdasági szinten a pénzügyi egyensúlyok helyreállítása mellett a jelenleg még szénhidrogén-alapú energiamix átalakítását és a zöld-, körforgásos gazdaságra való átállást kell felgyorsítani.
A digitalizáció térnyerése az elmúlt másfél évben egy évtizedet lépett előre. A legfontosabb nyersanyaggá az adat válik. A jövő nyertesei azok a vállalatok és kormányzatok lesznek, amelyek sikeres adatreformot hajtanak végre és felgyorsítják az élet minden területén az átállást a digitális működésre. A digitalizáció a pénz XXI. századi forradalmát is elhozza. Látjuk már az első fecskéket, de a jövő a digitális jegybankpénzé. A WWF értékelése szerint a Magyar Nemzeti Bank a világ öt legjobb jegybankja közé tartozik az eszköztárában lévő zöldmegoldások terén. A zöldpénzügyek mellett a digitális pénz fejlesztése terén is az élenjárók közé kívánunk tartozni.
A szélesebb, geopolitikai képet nézve az előttünk álló évtized, sőt évszázad várhatóan Eurázsia korszaka lesz. Magyarország és a visegrádi országok fekvése e szempontból nézve is kiváló. Fenntartva szoros együttműködésünket, egyszerre használva nyugati és keleti kapcsolatainkat jó esélyünk van arra, hogy az évtized nyertesei közé tartozzunk.
– A kormány féléves kamatstop bevezetéséről döntött a lakossági jelzáloghitelek esetében. Egyes vélemények szerint a lépés gátolhatja a jegybank infláció elleni harcát. Valós ez a félelem?
– Épp ellenkezőleg. 2021 nehéz év volt. 2022 sem lesz könnyebb, különösen az első fele. A kormány lépése megerősít minket abban, hogy a leghatározottabban lépjünk fel az infláció letörése és a pénzügyi stabilitásunk megőrzése érdekében.
Borítókép: Matolcsy György (Fotó: MNB)
