Mi, magyarok a korán ébredők közé tartoztunk: már idén tavasszal, az elsők között hívtuk fel a figyelmet arra, hogy nem szabad alábecsülni a tartós infláció kockázatát, az elsők között kezdtük meg a szigorítási ciklusunkat és a válságkezelő eszközök kivezetésében is az élen haladtunk. Erősen hisszük, hogy ezzel kapcsolatban is tartja magát a mondás: ki korán kel, aranyat lel.
– A jelenlegi folyamatok alapján, ha sikerül leküzdeni a magas inflációt, visszaállhat-e a korábbi helyzet, amikor alacsony kamatszintek mellett valósult meg a jegybankok inflációs elvárása?
– A meglóduló infláció egy korszakhatárt is jelez. A világgazdaság elmúlt fél évszázadát meghatározó működési modell elérte korlátjait. Az éghajlati, a demográfiai, a technológiai és a geopolitikai trendek változása egyaránt azt jelzi, hogy egy új korszak felé tartunk. Nyilvánvaló, hogy a természeti környezetünket nem lehet büntetlenül kihasználni. A társadalmak öregedése mindenütt a növekedés ellen dolgozik. A hiperglobalizáció időszakát újból felváltja egy többpólusú világrend, miközben a digitális forradalom is rakétasebességgel halad előre. Az átmenet ára a nagyobb bizonytalanság és a megemelkedő infláció, ezek megfelelő kezelése érdekében a tartósan magasabb kamatokkal is együtt kell élnünk. Egy sikeres zöldátállással – az energiatermelés fenntartható alapokra helyezésével és a digitális gazdaság széles körű kiterjesztésével – köszönthet be újból egy olyan korszak, ahol az alacsony infláció ismét tartósan alacsony kamatokkal párosul.
– Bevált-e az unortodox eszközök és a heti finomhangolások (most az egyhetes eszköz esetében) használata? Egyáltalán mennyire értékelődött fel a nem konvencionális eszközök használata a modern jegybanki gyakorlatban?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!