Moratórium: aki késik, nem múlik

A hiteltörlesztési moratórium sok banki adósnak segítséget jelentett vagy még jelent ma is, ám a pénzügyi piac kilátásait negatívan befolyásolja. A fizetési haladék ugyanis egy időre azokat is megmentette, akik a veszélyhelyzettől függetlenül is törlesztési mulasztásban lettek volna. Így gyakorlatilag lebénult a mindennapos rutin, hiszen a nem fizetők hitelének felmondása a normális banki ügymenet folyamatának törvényszerűen bekövetkező része lenne.

Bár a bankok az elektronikus csatornákat javasolják, sokan igénylik a személyes ügyintézést Fotó: Kurucz Árpád

A Makisz tagjai tavaly egyébként megközelítőleg 117 ezer esetben kötöttek az ügyfelekkel kedvezménymegállapodást. Ezek jelentősen csökkentik azon ügyek számát, amelyekben költséges és elhúzódó, állami kényszert alkalmazó bírósági végrehajtás indul.

– A moratórium következményeként azonban gyakorlatilag elfogytak a megvásárolható banki követelések, így a piac egy ideje a régebben felmondott követelések szűk körére korlátozódik. 

A megbízás alapján követelést kezelő cégek pedig késedelem hiányában kaptak kevesebb munkát. Most arra számítunk, hogy hozzávetőleg fél év múlva megjelennek majd a piacon a „visszatartott” követelések. Igaz, a moratórium harmadik szakasza az előző kettőhöz képest már rászorultsági szempontok alapon szűkítette a kedvezményben részesülő adósok körét, a problémás törlesztők egy részét ez a pár hónapos haladék sem fogja megmenteni – utalt rá a szakember.

 

Ez a válság nem hasonlítható a korábbiakhoz

A 2008-as válság következményeit hosszú évekig nyögték a piacok, sőt még ma is éreztetik a hatásukat. A banki portfóliók ugyan megtisztultak, azonban sok régi devizaalapú hitel akad még a követeléskezelőknél, ezek száma csak lassan apad. Békeidőkről tehát az elmúlt évtizedben sem beszélhetünk. Bár most már jó ideje tartanak a „háborús állapotok” a szakember szerint, a moratórium és a pandémia nem hasonlítható össze a bő tíz évvel ezelőtti krízissel: nem rengeti meg ugyanis a pénzügyi szektort. A pandémia 2020-ban sokkal jobb állapotban találta az adósokat, mint 2008-ban – érzékeltette a szakmai szervezet első embere napjaink sajátos jellegét. Úgy véli, hogy a moratórium sokaknak valós segítséget jelentett, akik az átmeneti munkahely- vagy bevételvesztés nehézségeit így át tudták hidalni. A hitelezés felelősebb és óvatosabb, mint a 2008 előtti időkben, és az adósok is körültekintőbbek. A folyósított kölcsönök visszafizetési fedezetét jelentő munkahelyek stabilabbak, és a keresetek, jövedelmek is magasabbak, mint korábban.

Bódizs Kornél szerint kiemelten fontos, hogy a fizetési gondokkal küzdő ügyfél mindig elérhető legyen, ne tűnjön el a bennragadt követelés sorsának rendezése közben Fotó: Makisz

Arra a kérdésünkre, vajon mennyire vannak tisztában a moratórium rendszerét elhagyó adósok azzal, hogy mi várhat rájuk, ha nem tudják folytatni a törlesztést, Bódizs Kornél kiemelte: mindenképpen célszerű a hitelüket hajdan folyósító pénzügyi intézménnyel vagy később, ha arra kerül a sor, akkor a követeléskezelővel együttműködni, a postán érkező leveleket átvenni, és nem elzárkózni a kommunikációtól.

 

Minél előbb kérünk tanácsot, annál jobb

S hogy mindezek után mit lehet még tanácsolni a fizetési gondokkal szembesülő ügyfeleknek? A Makisz elnöke mindenekelőtt azt javasolta, hogy az adósok minél előbb gondolják át a pénzügyi helyzetüket, lehetőségeiket, kérjenek ehhez tanácsot a hitelezőtől, illetve a követeléskezelőtől. Amennyiben gyorsan lépnek, nem halmozódnak fel a be nem fizetett törlesztőrészletek. Kevesen tudják, hogy nemcsak a hitelezők, de a követeléskezelők is rendelkeznek olyan kedvezményes konstrukciókkal, amelyeket a moratóriumon kívül is igénybe lehet venni. Sok esetben velük is lehet részletfizetési, halasztási, illetve kedvezménymegállapodásokat kötni. Sőt születhetnek olyan megoldások, amelyekre az adós nem is gondolt – biztatta az érintetteket az InHolding Zrt. vezetője. – Ehhez azonban az kell, hogy az adósok felvegyék velük a kapcsolatot, és közösen keressenek megoldást, illetve hogy folyamatosan biztosítsák az elérhetőségüket. Különösen akkor, ha például megváltozik a címük, telefonszámuk – fűzte hozzá.

Ha az adósnak panasza, kifogása van, azt elsősorban a hitelezőnek vagy a követeléskezelőnek jelezze, de fordulhat ügyvédhez is, továbbá természetesen használhatja a Magyar Nemzeti Bank által biztosított fogyasztóvédelmi fórumokat is. 

Kerüljék azonban a neten keringő információkat, a tapasztalatlan hiteltanácsadókat, főleg azokkal legyenek óvatosak, akik pénzt kérnek a segítségükért – figyelmeztetett Bódizs Kornél. – Fogadják el, hogy a tartozásokat rendezni kell. Nem érdemes arra számítani, hogy arról a hitelező majd egyszer megfeledkezik, vagy elévül, netán a teljes tartozást elengedik. Amit a bankkal szerződő ügyfél megkapott hitelként, azt mindig vissza kell fizetni, de mindig elérhető kedvezmény is. Tartsák szem előtt azt is, hogy a végrehajtás mindig nagyságrendekkel költségesebb és kellemetlenebb, mint a hitelezővel való megegyezés – hívta fel a figyelmet a Makisz elnöke.

 

A beragadt tartozástól mindenki szabadulna

Moratóriummal vagy anélkül, a nagy ügyfélkörrel rendelkező pénzügyi intézmények és más szolgáltatók igyekeznek rendszeresen megtisztítani a hitelportfóliójukat a legproblémásabb kintlévőségeiktől. Ám az, hogy ez mikor következik be, intézményenként eltérő: a hitelező saját döntésén múlik és ebben a bankok, valamint a piac nem hitelintézeti szereplői – például a közüzemi szolgáltatók – más-más politikát követnek. A szakember külön kitért arra is, hogy vannak olyan hitelezők, szolgáltatók, akik maguk egyáltalán nem tartanak fenn saját szervezeti egységet a követelések kezelésére, hanem azt a kezdet kezdetén az erre szakosodott professzionális cégekre bízzák.

Moratóriummal vagy anélkül, a pénzügyi intézmények igyekeznek rendszeresen megtisztítani a hitelportfóliójukat a legproblémásabb kintlévőségeiktől.

A hazai piaci tapasztalatok szerint az emberek zöme azzal sincs tisztában, hogy mi a követeléskezelő és a követelésvásárló között a különbség. Pedig egészen más a szerepük: a követeléskezelő a hitelező érdekében, megbízottként jár el, míg a követelésvásárló a bankoktól, közüzemi szolgáltatóktól megvásárolt követelést a sajátjaként érvényesíti. Az általánosan elterjedt kifejezés a követeléskezelő, akkor is, ha jogi értelemben véve követelésvásárlóról van szó - magyarázta a félreértésre okot adó momentumot a szakértő. A követeléskezelői tevékenység alapvetően három szereplős műfaj: abban egyszerre van jelen a követeléskezelő cég, a hitelező és az adós. Ilyenkor a két utóbbi között még fennáll a jogviszony, és a követeléskezelő feladata, hogy a késedelembe esett adóssal a hitelező megbízásából felvegye a kapcsolatot, tájékoztassa a tartozásáról, és a lehetőségeiről. Követelésvásárlás esetén viszont a vevő az adós és a hitelező közötti jogviszonyban a hitelező helyébe lép – tette tisztába a fogalmakat a szakmai szövetség első embere.

 

Nagyon hiányzik az egységes szabályozás

A mindennapos működésük során a követeléskezelő és a követelésvásárló cégeknek számos pénzügyi, adatvédelmi, fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabálynak kell folyamatosan megfelelniük, ami nem könnyíti meg a dolgukat. A hazai jogrendszerben ugyanis  nincs egységes ágazatspecifikus követeléskezelési törvény – mutatott rá a kellemetlen hiátusra a gyakorló szakember.  Pedig több területen is szükség lenne a szabályozásra, így például az egyik az adósokkal való kapcsolattartás vonatkozásában. A hazai követeléskezelők tapasztalatai szerint  átlagosan az ügyek 40 százalékában nem sikerül az adósokkal postai úton kapcsolatba lépniük. Amennyiben a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, szinte lehetetlen megállapítani, hogy az adós elzárkózik-e a kapcsolatfelvételtől, és ezért nem veszi át a leveleit, vagy már nem a bejelentett lakcímén lakik és így nem is tud a küldeményről.

– Kommunikáció és megállapodás hiányában kénytelenek vagyunk a követeléseket jogi eljárás útján érvényesíteni, amelynek költségei az adósokat terhelik – számolt be az ügymenetről Bódizs Kornél. Igaz, a követeléskezelő telefonon vagy e-mailben értesíthetné az adóst a tartozásról, de erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés, egyértelmű felhatalmazás nincs. Ennek hiányában pedig a telefonszámok és e-mail címek nem tarthatók nyilván.

Továbbá ugyancsak a jogszabályi követelmények hiányosságának számlájára írható az a sajnálatos tény, hogy a követeléskezelési piacon működhetnek olyan fogyasztóvédelmi egyesületek, amelyek szakmai háttér és engedély nélkül, pénzért kínálják a szolgáltatásaikat az adósoknak. Az emiatt bekövetkező félretájékoztatások, tévedések aztán jelentős anyag hátrányt okozhatnak az adósoknak, akik valószínűleg még csak nem is sejtik, hogy akihez szakmai segítségért fordultak, azokkal szemben a vonatkozó jogszabályok nem támasztanak sem szakirányú végzettségi követelményeket, sem fogyasztó- vagy adósvédelmi előképzettséget, gyakorlatot.

Részleges a szabályozottság továbbá a tekintetben is, hogy míg a banki, pénzügyi termékek kezelésére számos jogszabály, jegybanki ajánlás vonatkozik, a nem a pénzügyi szektorba tartozó követelések esetében csak az általános fogyasztóvédelmi regulák az irányadóak. 

A szabályozás sokfélesége miatt a követeléskezelőknek egymásnak ellentmondó elvárásoknak kell megfelelniük: miközben az MNB a követeléskezelési lépések szigorú dokumentálását várja el, addig a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jelentősen korlátozza az adatkezelést. A szabályok nagy része ráadásul alacsony szintű: nem törvényekbe vagy rendeletekbe van foglalva, hanem ajánlásokból, állásfoglalásokból és egyedi ügyben hozott határozatokból kell ezeket kikövetkeztetni. 

Borítókép: illusztráció (Fotó: Magyar Nemzet/Kurucz Árpád)