Szél Bernadett állítása szerint a gázszerződés miatt keletkezett az állami MVM-nek a tavalyi második félév alatt legalább kétszázmilliárd forint vesztesége, amit az adóból kellett pótolni. Ám a 208 milliárd forintos összeg, amire a képviselő utalt, tőkeemelés volt. Erre szükség lehetett például az állami energetikai vállalat növekvő, részben külföldi portfóliójának fejlesztéséhez (az elmúlt években tipikusan ez indokolta a tőkeemeléseket). Azt is figyelembe kell venni a szakértő szerint, hogy az energiaár-válság hatására megnőtt az energiavállalatok kockázata, így az azokat finanszírozó bankok egyre szigorúbb követelményeket írnak elő.
Hortay Olivér megjegyezte azt is, hogy ha nem lett volna hosszú távú szerződés, betárolt gáz, előre lekötött kapacitások, és a második félév teljes gázmennyiségét (a háztartásoknak 17,5 TWh-t) a tőzsdéről kellett volna beszerezni, a különbözet teljes összege akkor is csak 26 milliárd forint lett volna. De a felsorolt eszközök mind rendelkezésre álltak, így a potenciálisan keletkező hiány vélhetően jóval alacsonyabb (a pontos egyenleg az MVM üzleti beszámolójából derül majd ki). Szél Bernadett szerint a vélt veszteség vélt pótlása nyolcvanezer forintot jelent családonként.
Eltekintve attól, hogy a feltevés nem állja meg a helyét, érdemes kitérni arra, hogy a kétszázmilliárd forint a 4,2 millió magyar háztartással elosztva valójában 48 ezer forintot tesz ki.
Ugyanezen témakörben „a kormány által lenyelt extraprofitot” is vélelmez a képviselő, aki közgazdászként nyilván tisztában van azzal, hogy a kormánynak nincsen vagyona, így nincs is hová lenyelnie semmilyen profitot. A 2014 óta fixen tartott tarifák mögött pedig egy könnyen érthető, úgynevezett szabályozási számlamechanizmus áll:
– Amikor a beszerzési árak alacsonyabbak a hatóságilag rögzített árnál, a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatók tartalékot képeznek.
– Amikor pedig a beszerzési árak meghaladják a hatósági árat, az egyetemes szolgáltatók ezekből az elkülönített szabályozási számlákból pótolják a különbözetet.
Ezek a tartalékok teszik lehetővé, hogy az elmúlt évben többszörösére emelkedett energiaárak ne jelenjenek meg a háztartások rezsiszámláiban.
A szabályozási számlák egyenlegét az egyetemes szolgáltatók számvitelileg is elkülönítve kezelik, így az nem járul hozzá a társaságok eredményéhez.
És még egy gondolat a rezsicsökkentésről: a kormány minden évben szociális tűzifaprogramot is hirdet, amelyben az önkormányzatok közreműködésével ingyen tűzifát biztosít a rászorulóknak, az aktuális keretösszeg ötmilliárd forint. Ennek ellenére a képviselő azt állítja, hogy „a fával és szénnel fűtő hatszázezer háztartás semmilyen segítséget nem kap a téli hideg átvészeléséhez”. Szél Bernadett azt is írja: „Ennél sokkal értelmesebb a valódi, zöld, fenntartható rezsicsökkentés, amit mi akarunk és amivel a kormány úgy tornászná lejjebb a rezsiárakat, hogy megújuló- és energiahatékonysági programot indít”. Ebben a mondatban is láthatunk logikai bukfencet, ugyanis az energiahatékonysági programokkal nem a rezsiár, hanem az energiaigény tornászható lejjebb. Ennek ellenére az energiahatékonyság növelése valóban fontos, ezért is van folyamatban – több korábbi lakossági energiahatékonysági programot követően – Magyarország történetének eddigi legnagyobb napelemes és fűtés-korszerűsítési lakossági programja több mint kétszázmilliárd forintos kerettel, százszázalékos, vissza nem térítendő támogatással.
