Lépésről lépésre tette helyre a párbeszédes I. kerületi polgármester, V. Naszályi Márta keddi, gyakran nehezen értelmezhető állításait Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energia- és klímapolitika üzletágának vezetője.
Nem csak termék, szolgáltatás
A táj- és kertépítész mérnöki végzettséggel rendelkező baloldali politikus közösségi oldalon megosztott posztjára ugyanazon a platformon reagált az energetikai szakértő. Elsőként arra az állításra, amely szerint „az áram világpiaci ára töredéke annak, amit a magyarok fizetnek érte”. Erről először is azt érdemes tudni, hogy a villamos energiának nem létezik világpiaca, így világpiaci ára sem a szállítási és a műszaki korlátok miatt, ezért legfeljebb az európai vagy a magyar áramtőzsde árait lehet vizsgálni. A magyar fogyasztók által fizetett áramszámlák három fő komponensből állnak, hiszen
nem pusztán a terméket, hanem magát a szolgáltatást vesszük igénybe, amely tartalmazza azt, hogy az erőművektől a vállalatok elhozzák a konnektorunkig az áramot az erre kiépített és karbantartott infrastruktúrával.
A termékdíjból, a rendszerhasználati díjból és az adóból kialakuló szolgáltatási egységárat jelentősen meghaladták a decemberi tőzsdei árak – ha pedig csak a termékdíjat nézzük, az negyedakkora volt, mint amilyen árszinten kereskedtek a tőzsdén a múlt hónapban. És míg igaz a politikusnak azon állítása, amely szerint „az áram ára folyamatosan nő”, illetve az is, hogy „az infláció miatt mindenkinek kevesebbet ér a pénze”, a kettő közötti összefüggés nem közvetlen. Hortay Olivér ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a rezsicsökkentés intézményét biztosító, hatóságilag rögzített tarifák 2014 óta nem változtak, az intézkedés pedig visszafogja az inflációt. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az ipari szereplők előbb-utóbb kénytelenek átterhelni a fogyasztókra a megemelkedett energiaköltségeiket, bár ez a tétel csak egy a sok közül egy-egy vállalat működésében.
Visszatért a régen cáfolt tétel is
Maradva a rezsicsökkentésnél V. Naszályi Márta azt is állította a szintén párbeszédes Jávor Benedekre hivatkozva, hogy „az alacsony energiaár formájában juttatott támogatások nagy része nem a rászorulókat éri el, hanem a többet fogyasztó, jobb módú háztartásokat segíti”. A baloldal által szajkózott tételmondat valótlanságát e lap hasábjain számos alkalommal levezettük, rámutatva például arra, hogy a rezsicsökkentés rendszerének bevezetése óta 54 százalékkal kevesebb az olyan fogyasztó, akinek díjhátraléka van. A háztartások energiafogyasztását ugyanis – írja Hortay Olivér – elsősorban nem annak jövedelme, hanem az ott élők száma befolyásolja, ráadásul a rezsiköltségek az alacsony jövedelmű háztartások kiadásaiban nagyobb arányt képviselnek. Emiatt tehát az alacsony energiaár a volumen alapján a leginkább a nagycsaládosokat, jelentőség szerint pedig az alacsony jövedelműeket támogatja.
