Az egyre nehezebbé váló államadósság-kezeléssel kapcsolatban Kurali Zoltán elmondta, hogy „kevesebb mint kilenc hónap alatt a hozamgörbék az elmúlt kilenc-tíz év teljes hozamcsökkenését lenullázták. Aki megvett szeptemberben egy tízéves német állampapírt, akkor még negatív hozam mellett, az azóta közel húszszázalékos árfolyamcsökkenést szenvedne, ha most el kellene adnia”.
A VG feltette a kérdést, hogy ilyen romlás után miért volt érdemes az idén korán kijönni a magyar devizakötvényekkel? Az Államadósság-kezelő Központ vezérigazgatója válaszában kifejtette:
Egyszer nagy összegben a piacra lépni azért jó, mert így a befektetők azt látják, hogy ennyi van, ezt kell megemészteni, mert jó darabig nem lesz több.
Most mi euróban meg dollárban megléptük, amit akartunk, összesen hárommilliárd dollárt és 750 millió eurót bocsátottunk ki, valamint visszavásároltunk közel 1,2 milliárd dollárnyi rövid kötvényt. Az idén már nem kell euróban és dollárban kibocsátanunk. Látva az elmúlt napok eseményeit, a hozamemelkedést és a tőzsdei árfolyamzuhanást, a piac példátlanul gyorsan visszaigazolta, hogy helyes döntést hoztunk.
Arról a kritikáról, miszerint túl drága volt a tranzakció, a vezérigazgató így nyilatkozott:
– Amikor ennyit veszítenek az intézményi befektetők akár egy sima állampapíron, háború dúl a szomszédban, és stagflációs félelmek vannak, akkor nem várhatjuk, hogy a befektetők könyörögjenek, hogy kérnénk szépen még papírt. Ilyenkor a kibocsátóknak fizetniük kell, és fizetnek is. Tavaly szeptemberben, teljesen más környezetben, de hasonlóan jó időzítéssel léptünk a piacra, még alacsony hozamszinteken. Akkor nem fizettünk új kibocsátási prémiumot. Most fizettünk a piac fölött mintegy negyvenbázispontot – miután 55-tel indult, de tudtuk szűkíteni –, egyszerűen azért, mert most ilyen a piac.
