A globalizáció válsága is vaskosan benne van a magas inflációban

A globalizáció egyik leginkább kedvező hatása volt az elmúlt évtizedre jellemző árstabilitás, a globális verseny képes volt az inflációt visszafogni, de a Covid és a háború ebben is változást hozott.

A globalizáció ütemének visszaesésével és a helyi termelés felfutásával növekedhet az inflációs nyomás a gazdaságban – állapította meg a VG-nek adott válaszában Pásztor Szabolcs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője, akit arról kérdeztünk, mennyiben felelősek a magas inflációért a globalizáció egyre látványosabb válságtünetei – olvasható a VG.hu cikkében.

A járvány, a háború és válaszlépésként arra adott adott szankciók után egyre nagyobb az esélye annak, hogy az elmúlt évtizedek trendje megfordul és felerősödik a regionalizáció.

A szakember szerint korábban a globalizációs folyamatok mérsékelni tudták az árak emelkedésének ütemét, hiszen a multinacionális vállalatok azzal, hogy felfedezték az olcsó termelési helyszíneket, képesek voltak alacsonyan tartani a költségeket. Ám ez a hatás csökkent, miután a nemzetközi termelési láncok többször is megszakadtak a koronavírus-járvány óta, és a regionális gyártás szerepe felértékelődött.

Azonban ezen egyetlen tényező nem magyarázza az infláció visszatérését, mindössze egyetlen komponensként szolgál

– mondta az elemző, aki úgy véli, míg korábban az inflációról mint valami rövid ideig jelentkező tényezőről tettek említést a közgazdászok a járvány mellékhatásaként, ma már látható, hogy tartósabb jelenség marad, aminek fő okaként a túlzottan bőkezű amerikai koronavírus-válságkezelést, az orosz–ukrán konfliktust, az energiaárak növekedését, az aszályt, a szállítási költségek emelkedését és a sok országban jelentkező munkaerőhiányt tartja.

Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője a VG-nek azt mondta, hogy az elmúlt évtizedre jellemző a viszonylagos árstabilitás több tényezőre vezethető vissza, amelyek közül a globalizáció erősödése csak az egyik. Szerinte a globalizáció válsága a kisebbik részt jelenti a mostani inflációban.

„Igaz, az ellátási láncok szakadozása kétségkívül felfelé húzza a pénzromlási ütemet, abban sokkal nagyobb szerepe van az energiaárak elszabadulásának.

Bár az energiaárak már az orosz–ukrán konfliktus előtt is érdemben növekedtek a járvány után kialakuló kereslet-kínálati egyensúlytalanságok miatt, a brutálisan elszabaduló árszínvonal csak a háború kitörése, a szankciók bevezetése és így a geopolitikai helyzet kiéleződése óta látható” – magyarázta.

Jó vagy rossz a globalizáció?

Regős Gábor szerint van jele és érthető is az a folyamat, ami a globalizációból a regionalizáció felé mutat. Az elmúlt időszakban a szállítás nagyon sok nehézséget okozott a világgazdaságban, emellett a háború kitörése is újragondolásra késztette a vállalkozásokat az ellátási láncok tekintetében. Ugyanakkor a helyzet nem ennyire egyértelmű, mert a vállalkozások továbbra is törekszenek a költségek csökkentésére, tehát két, egymásnak ellentmondó szempont, az olcsó termelés és a gyártás biztonsága között kell megtalálniuk az egyensúlyt.

A Covid alatt is megtapasztaltuk, hogy a túlzott globalizáció, az ellátási láncok ilyen mértékű kiterjedése problémákat okoz, hiszen egy-egy országban a termelés leállása globális leállást eredményezett. Vagyis a globalizációt is ésszel kell alkalmazni: nem szabad teljesen leépíteni a nemzetközi kooperációt, illetve nem szabad túl hosszúra nyújtani az ellátási láncokat

– hangsúlyozta a szakember.

Pásztor Szabolcs pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban mindenki azt gondolta, hogy a globalizáció egy megállíthatatlan folyamat. 1970 és 2008 között a világgazdaság országai egyre nyitottabbakká váltak, a világexport/GDP mutató 13-ról 31 százalékra ugrott. 

A 2008-as válság után is voltak jelei annak, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok intenzitása alacsonyabb lehet, de ebben a tekintetben új fokozatot a pandémia, majd az orosz–ukrán háború jelentette, amelyekkel új megvilágításba került a regionalizáció. Az NKE oktatója elmondta: a KOF Swiss Economic Institute folyamatosan méri és publikálja az úgynevezett globalizációs indexét, és ebből kiderül, hogy a globalizációs folyamatok sokat veszítettek a lendületükből. A legglobalizáltabb ország még mindig Hollandia. Az, hogy egyre többeket érintő problémáról beszélünk, mi sem szemlélteti jobban, hogy a folyamatnak már egy angol kifejezése is van: slowbalisation.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Kallus György/Világgazdaság)