Az orosz–ukrán háború csöndes győztese

Úgy tűnik, Európa egyre inkább beleroppan az orosz–ukrán háború következményeibe, elsősorban a szankciós politikának köszönhető energiaválság miatt. Van egy európai állam, amelyik – nem uniós országként – elképesztő mértékben profitál a háború nyomán kialakult helyzetből, ennek ellenére hallani sem akar arról, hogy szolidáris legyen a bajba került kontinenssel.

Night view taken on September 28, 2022 shows the Karsto gas processing plant in the municipality of Tysvær in the North Rogaland county, Norway. - Dry gas is exported from Karsto through the Europipe II pipeline to Dornum in northern Germany and through the transport systems Statpipe and Norpipe to Emden. Norway, now the biggest supplier of gas to Europe, will beef up security around its oil installations, it said following allegations of sabotage on Nord Stream's Baltic Sea pipelines. (Photo by Cornelius Poppe / NTB / AFP) / Norway OUT Fotó: AFP

Háborús haszonszerzés

Eleinte Európa nem tiltakozott, minden energiának, ami nem Oroszországból érkezett, örült, főképp, ha azt nem Afrikából vagy a Közel-Keletről kellett beszerezni. A lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki volt az első, aki először kritizálta az északról érkező gáz magas árát, amelyet több finomabb tiltakozás is követett, és egyes uniós politikusok háborús haszonszerzéssel vádolták Norvégiát. Bár az országban is voltak hangok, melyek szerint a gáz- és kőolajnyereség egy részét szolidaritási alapba kellene helyezni, amelyből részben Ukrajnát, részben a recesszió szélére csúszó európai gazdaságokat lehetne megsegíteni, egyelőre erre nincsen politikai akarat. 

Oslo továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy piaci áron értékesítse az energiahordozókat, morális megfontolások továbbra sem játszanak szerepet. 

Le kell nyelni a magas árat

Az ország szociáldemokrata energiaminisztere, aki tíz nappal azután lépett hivatalba, hogy Oroszország megindította ukrajnai invázióját, egy friss interjúban világosan kifejtette, a kormány véleménye az, hogy az állam nem nyúlhat bele az energiahordozók árába, hiába többszöröződtek meg azok.

Terje Aasland elegánsan úgy mentegette ezt a politikát, hogy Norvégia nem azt akarja, hogy a gázárak magasak legyenek, csak azt, hogy a gázkitermelés stabil és kiszámítható maradjon, majd hozzátette, kormányzati beavatkozás torzítaná a piacot és elbizonytalanítaná a befektetőket. Aasland azon véleményének is hangot adott, hogy semmilyen árszabályozás nem célravezető, a földgáz uniós árplafonja sem oldja meg az Európai Unió problémáit.

A tárcavezető úgy véli, hogy a norvég gáz még sokáig az unió energiamixének fontos része lesz. A jelek szerint az európai országoknak pedig le kell nyelniük, hogy ennek az árát meg kell fizetniük.

Borítókép: Karsto gázfeldolgozó üzem Tysvær településen Norvégiában (Fotó: AFP)