A 2000-es évek első éveiben, egészen 2010-ig sikerült pozitív értékeket elérnie Magyarországnak a közvetlen külföldi tőkebefektetéssel (FDI). Nem véletlen tehát, hogy a külgazdasági stratégiák elkészítése során nagy hangsúly került a további FDI-növelésre – írja az Oeconomus Gazdasági Alapítvány legfrissebb elemezésében. Ekkoriban következett be hazánk európai uniós csatlakozása is, amellyel további lehetőségekkel bővült a hazai külgazdaság, amelyek pozitív hatásai a tőkebefektetésekben is jelentkeztek.
Ezt követően a 2008-as válság után Kína egyre jelentősebb szerepet kapott a nemzetközi gazdaságban, valamint a globális termelésben. Az Európai Unió 2008-ban elindította több keleti országgal a keleti partnerség programot, valamint lépéseket tett az energiabiztonság, továbbá az energetikai és közlekedési hálózatok fokozott összekapcsolásának irányába
– idézi fel Szigethy-Ambrus Nikoletta, az elemzés írója, az Oeconomus junior elemzője. Ez a partnerség szabadkereskedelmi megállapodást hozott létre Ukrajnával, Georgiával és Moldovával, amely később Azerbajdzsánnal és Örményországgal bővült ki. Mindezek a tények és változások jelentős hatással voltak a későbbi magyar külgazdasági stratégia kialakítására, amelyet 2012-ben fogadtak el.
A keleti nyitás stratégia a következőket tartalmazta: a magyar export megduplázását, a magyar kis- és középvállalkozási szektor exportjának fejlesztését, a hazánkba irányuló FDI megkétszerezését, valamint a szomszédos államokba irányuló magyar FDI mértékének megduplázását. Mindezek érdekében a magyar kormány három eszközrendszert alakított ki: fokozták a gazdaságdiplomáciai aktivitást az új külkereskedelmi irányokba, megerősítették a külgazdasági szakdiplomaták hálózatát, kereskedőházakat alakítottak ki, amelyek a hazai kis- és középvállalkozásokat kötik össze a külpiacokkal, ezzel segítve a magyar termékek külpiacra jutását. A célzott országok között pedig Dél-Korea, Törökország, az ASEAN-államok, a FÁK-közösség tagjai, valamint egyes arab országok is helyet kaptak.