Egyre több hír és közgazdasági elemzés szól a nagyvállalatok „kapzsiságáról”, amit a 2020-as évek válságai kapcsán megjelenő bérnövekedésből adódó nagyobb vásárlóerő, ebből fakadón a nagyobb megszerezhető profit generált. Az ennek nyomán megjelent inflációs környezetet látva sokan vetették fel, hogy a nagyvállalatok áremelései nem minden esetben voltak megalapozottak. Idehaza is láthattuk ennek az érvnek a megjelenését, például a Magyar Nemzeti Bank a 2023 márciusában készített inflációs jelentésében – írta az Oeconomus Gazdaságkutató friss elemzésében. Az érvelés tehát az, hogy a vállalatok növekvő profitjának komoly szerepe volt az árak növekedésében. Valójában sok esetben az történt, hogy a pandémia hónapjai alatt elvesztett profitot jóval hamarabb és nagyobb mértékben kívánták visszaszerezni a cégek.
Kérdés, hogy ebben milyen szerepe volt a nagyvállalatok egyes piacokon történő egyeduralmának?
Ahhoz, hogy meghatározzuk egy iparágon belül a verseny tisztaságát és hatékonyságát érdemes a koncentrációs hányadot elemezni. Ennek meghatározása egyszerű, hiszen a mutató az adott iparágban a legnagyobb vállalatok piaci részesedésének százalékos összegét jeleníti meg. Az arányszám nulla és száz százalék között mozog, az ötven százalék alatti mutató a tökéletes versenyt az e fölötti szám az oligopol helyzetet jelenti. Ha a tankönyvi példa szerint egy ágazat négy legnagyobb vállalata a teljes piaci értékesítés több mint hatvan százalékát adja, akkor ez megvalósult.
A hazai infláció kapcsán felmerült túlárazások miatt adódhat a kérdés, mennyire koncentrált a hazai élelmiszer kiskereskedelem piaca? Az adatok sokszínűsége szűkíti a módszertani mozgásteret – írja a gazdaságkutató az elemzéseben, hiszen a legnagyobb szereplők piaci részesedése ismert, jól meghatározható, a kisebb (egyéb) kategória túl sok szereplővel működik, és a bruttó adatok miatt összességében nagyobb százalékos részarányt képviselne. Ennek tükrében érdemes lehet a koncentrációs hányad és a tankönyvi, négyvállalatos koncentrációs hányadoshoz mint megközelítéshez fordulni.
A KSH kiskereskedelmi eladási forgalmi adataiba bekerül a dohányáru, a gyógyszer és a gyógyászati cikk, a használt cikk és az üzemanyag is, melyeket ezek a láncok nem feltétlenül vagy egyáltalán nem értékesítenek, így a teljesebb kép kialakításához érdemes ezekkel korrigálni a részarányokat.
A koncentrációs hányad az Oeconomus adatai szerint a tizenegy legnagyobb szereplőnél 2022-ben 55 százalék volt, a vizsgált időszakban a mérőszám hatvan százalék környékén mozgott. A tankönyvi koncentrációs hányad ugyancsak könnyen meghatározható, 2013 és 2022 között ugyan rendre 30 százaléknál magasabb értéket ért el, de meg sem közelítette a vízválasztónak számító 50, vagy 60 százalékot a négy vállalat esetében. Tehát sem az első tizenegy, sem az első négy esetében nincs szó oligopol helyzetről.
Az elvégzett számítások tükrében az a következtetés ugyanakkor levonható, hogy ugyan jelen van egy jól azonosítható nagyobb koncentráltság a hazai élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelmi forgalmat bonyolító üzletláncok esetében, ám ezen koncentráltsági fok kevésbé ad lehetőséget az árak együttes befolyásolására. A tanulmány arra nem tér ki, hogy a GVH által vizsgált árkövetés ilyen koncentrációs szint mellett hogyan működhet. De azt a tanulmány is megemlíti, hogy a piaci verseny erősítése és a koncentráció fokának enyhítése nagyobb árversenyt hozhat. Ezért például szükséges lehet olyan kormányzati intézkedéseket hozni, melyek képesek még nagyobb lendületet vinni a piaci folyamatokba. Erre lehet példa további szereplők bevonása, vagy a már bevezetett online ár-összehasonlító rendszer fejlesztése, amely átláthatóvá teszi a szereplők árképzési folyamatát.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Lang Róbert
