Az energiatárolás kiemelten fontos a zöldátmenet szempontjából, és többféle módja van. Magyarországon két lehetőség kínálkozik. Az egyik a hidrogén előállítása a fölösleges árammal, ekkor az energiát lényegében a hidrogénben tároljuk, és abból is nyerhetjük vissza. A másik a galvanikus módszer, amikor akkumulátort használunk. A hidrogénben való tárolás azonban egyelőre drága és rossz hatékonyságú, az ipari áramtárolás pedig még gyerekcipőben jár.
Az utóbbi rohamléptekkel fejlődik, a hálózati áram tárolására vonatkozó követelmények pedig nem azok, amelyek az autóakkumulátorra vonatkoznak. Az energiasűrűségre (egy köbdeciméternyi akkumulátorban tárolható energia mennyiségére) és a teljesítménysűrűségre (milyen gyorsan tölthető fel az akkumulátor) vonatkozó követelmény az autó esetében egyaránt magas. A hálózati akkumulátornál nincs ilyen elvárás, mert van a tárolásra elég idő és hely is.
Ebből az is következik, hogy az autókból tíz év múlva kikerülő, már kis energiasűrűségű akkumulátorok további tíz évig nagyon jól használhatók még ipari áramtárolásra, főleg azért, mert összeköthetők, hálózatban is működtethetők. Emellett nyersanyag is előállítható belőlük.
Azt a félelmet pedig fontos eloszlatni, hogy majd megjelennek a magyar határon a használt akkumulátorokkal megrakott teherautók, ugyanis az az ország köteles a használt autóakkumulátorok sorsáról gondoskodni, ahol azokat kivonják a forgalomból.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!