A zöldenergetikai átállás támogatására a közelmúltban létrejött Energia21 kezdeményezés vezetője, Palkovics László korábbi innovációs és technológiai miniszter a Világgazdaságnak beszélt arról, hogy a társulás mely kritikus energetikai területekről nyit vitát. Az Energia21 olyan szakértőkből állt össze, akik tevékenyek a saját szakterületükön. Ez a félig baráti, félig szakmai társulás támogatni kívánja azokat a folyamatokat, amelyek az iparban, a közigazgatásban és a politikában az energiaátállással kapcsolatosak – mondta. – A most zajló energetikai forradalom nem egyszerűen azt jelenti, hogy az egyik energiaforrásról áttérünk egy másikra. Ez már technológiai forradalom is. Mivel ez elég bonyolult, azt gondoltam – fogalmazott –, hogy próbáljuk ki a társulásunkat alkotó 21 emberrel, hogy hogyan tudjuk a közösséget támogatni. Hozzátette: nincs létszámlimit, bárki csatlakozhat, aki úgy gondolja, van mondanivalója, a társaság pedig alkalmas arra, hogy meghallgassa, elgondolkozzon rajta. De a társulás nem akar szervezetet létrehozni.
Az elmúlt harminc évben több sikert is elért a magyar gazdaság, a legkiemelkedőbbet talán az autóiparban, hiszen számos külföldi autógyártó érkezett Magyarországra, és itt most a meglévő magyar tudást, tapasztalatot használja.
Ám az autóipar átalakulás alatt van, ahogyan a hozzá kapcsolódó energetika is, például a lakossági napelemek által termelt árammal tölthetők az elektromos járművek is. Szintén időszerű probléma a villamosenergia-hálózat használata: hogyan mérjük a használatot, hogyan fizessünk érte, hol támaszkodhatunk az okosmérésre? Ezzel kapcsolatban megjelent már számos, nem minden politikai szándéktól mentes vélemény, például a Magyar Tudományos Akadémiáé. Ennek a tanulmánynak az előzményéről semmit nem tudunk, állítólag maguk az akadémikusok sem látták. – Ha valóban az az akadémia álláspontja, ami ebben áll, akkor én mint akadémikus – mondta Palkovics László – egy kicsit szégyellem magam.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy mit tett eddig az Energia21, úgy válaszolt: meghatároztak néhány kiemelt területet. E témák egyébként nagyjából sejthetők abból, hogy mivel foglalkoznak a társulás tagjai. Az első téma az energiatárolás volt. Azért az, mert nem lehet kérdés, hogy az akkumulátorok gyártásának, használatának és újrahasznosításának ugyanolyan biztonságosnak kell lennie, mint bármely más technológiának.
Az erre vonatkozó szabályokat ki kell dolgozni, illetve olyanokat kell alkalmazni, amilyenek az általunk példaképnek tekintett országokban, például Németországban léteznek.
Egy másik javaslata szerint létre kell hozni – például a győri, miskolci, pécsi, szegedi, veszprémi és debreceni egyetemek bevonásával – egy állami szervezetektől független környezeti monitoring hálózatot. Azt is felvetették, hogy az akkumulátorgyárak nagy vízigénye miatt e gyárak szennyvizének tisztításával ezeket a vizeket újra lehessen használni. Erre van magyar technológia is. A következő feldolgozandó téma talán az elektromobilitás vagy a vasúti közlekedés lesz. Ezek köré csoportosul a következő konferencia és roadshow témája is.
Az energiatárolás kiemelten fontos a zöldátmenet szempontjából, és többféle módja van. Magyarországon két lehetőség kínálkozik. Az egyik a hidrogén előállítása a fölösleges árammal, ekkor az energiát lényegében a hidrogénben tároljuk, és abból is nyerhetjük vissza. A másik a galvanikus módszer, amikor akkumulátort használunk. A hidrogénben való tárolás azonban egyelőre drága és rossz hatékonyságú, az ipari áramtárolás pedig még gyerekcipőben jár.
Az utóbbi rohamléptekkel fejlődik, a hálózati áram tárolására vonatkozó követelmények pedig nem azok, amelyek az autóakkumulátorra vonatkoznak. Az energiasűrűségre (egy köbdeciméternyi akkumulátorban tárolható energia mennyiségére) és a teljesítménysűrűségre (milyen gyorsan tölthető fel az akkumulátor) vonatkozó követelmény az autó esetében egyaránt magas. A hálózati akkumulátornál nincs ilyen elvárás, mert van a tárolásra elég idő és hely is.
Ebből az is következik, hogy az autókból tíz év múlva kikerülő, már kis energiasűrűségű akkumulátorok további tíz évig nagyon jól használhatók még ipari áramtárolásra, főleg azért, mert összeköthetők, hálózatban is működtethetők. Emellett nyersanyag is előállítható belőlük.
Azt a félelmet pedig fontos eloszlatni, hogy majd megjelennek a magyar határon a használt akkumulátorokkal megrakott teherautók, ugyanis az az ország köteles a használt autóakkumulátorok sorsáról gondoskodni, ahol azokat kivonják a forgalomból.
