Az egyensúlyt mutatja még, hogy a korábbinál kisebb mértékű a főváros-központúság, hiszen ahol a beruházások nyomán nőtt a munkahelykínálat, onnan már nem feltétlenül éri meg a fővárosba költözni, mivel a magasabb jövedelemmel arányosan ugyanannyival magasabb lakbért kellene fizetni. Egy durva egyensúly-eltolódásnál pedig szabályozni kellene a bérlakáspiacot. Erről viszont nincs szó, két okból sem. A bérbeadóknak sem érdekük az üresen maradó lakások rezsijét fizetni, illetve a magasabb bérleti díjak befektetőket hoznak a piacra, akik növelik az albérletkínálatot. Túlkínálat ugyanakkor még sincs, mert az letörné az árakat.
Balogh László elmondta, természetesen akadnak olyanok, akik megbánták, hogy az agglomerációba költöztek, viszont ha tömegesen vándorolnának vissza, főleg a főváros körzetében növekedne meg ugrásszerűen az eladó ingatlanok kínálata – úgy, hogy kiadót továbbra is alig találni. Ráadásul főleg a pandémia óta munkavállalási szempont lett a távmunka vagy inkább a hibrid munkavégzés lehetősége, ami miatt már nem kell minden nap ingázni.
Ez az agglomerációs települések infrastruktúrájának fejlődésével párhuzamosan mellettük szólhat, a vármegyebérletek pedig csökkentik a beutazás költségeit. Ráadásul mára eltűntek az éles különbségek a városon belüli és kívüli utazások között.
Egy esetben azonban elolvadhat az agglomeráció árelőnye. Ha a környező erősen benépesült települések az építési szabályzattal védik magukat a további zsúfolódástól például azzal, hogy egyre nagyobb kötelező telekméretet írnak elő. Bár a felépíthető ház alapterülete is növekszik, az építési és a telekár ezzel párhuzamosan drágul. Érd és Törökbálint pedig már szabályozza is a beköltözést.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!