„Túléljük orosz gáz nélkül is”: túl vagyunk az energiválság nehezén?

Koronavírus-járvány, ukrajnai háború: 2020 után egymást követően két óriási válság sújtott le a világra. Az uniós szankciós politikát követően egy ideig még az is kérdés volt, orosz források nélkül fűteni tudunk-e, nemhogy európai versenyképességről vitázzunk. – Hol tartunk most, pótolhatjuk-e az orosz energiahordozókat? – erre a kérdésre kereste a választ az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a lengyel SGH Varsói Közgazdaságtani Iskola közös budapesti konferenciáján. Magyar és lengyel gazdasági szakértők vitatták meg, lehet-e alternatívája az orosz forrásoknak, mennyire reálisak a zöldátállás céljai, és mennyibe fog mindez kerülni.

Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

Még ki sem hevertük a koronavírus-járványt, máris egy újabb komplex válság, az ukrajnai háború sújtott le ránk. Utóbbinak súlyos következménye volt az Európában kibontakozó energiaválság, amelynek során egy ideig az is kérdés volt, lesz-e mivel fűteni télen. – Hol állunk most, milyen hatásai voltak az energetikai felfordulásnak– erre a kérdésre kereste a választ az SGH Varsói Közgazdaságtani Iskola és az Economics Forum tanulmánya, amelynek fő tanulságait lengyel szakértők vitatták meg magyar szakemberekkel.

Az első ijedtség után

– Mit is jelent az energiaválság? Legfeljebb energetikai kihívásokról lehet beszélni. Már nincs energiaválság. Nincs hiány energiából, nincsenek megszorítások a fogyasztásban!

– kezdte egy erős állítással a beszélgetést Cseh Tamás. Az Alapjogokért Központ energiapolitika tanácsadója emlékeztetett, hogy a kontinens kelet-nyugati irányú energiaellátási infrastruktúrája még a kommunista érában épült ki, 2022-ben Európa válasza a háborúra az volt, hogy ezt végre le kell cserélnie. 

A kérdés az: mire és hogyan? Tatár Mihály arra mutatott rá, hogy Európa nagyon gyorsan szeretne váltatni, miközben az energetikai infrastruktúra kiépítése éppenhogy lassú, alsó hangon öt-hét évig eltartó folyamat.

– Ennek mintha Brüsszelben nem lennének tudatában...

– rótta fel az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.

Deák András szerint egy dolog biztos: az orosz „energia dossziét” lezártuk, és már nem is nyitjuk újra. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének munkatársa hozzátette, van még ugyan néhány nyitott kérdés, különösen egyes uniós tagállamoknak, de európai szinten a lényeges kérdések eldőltek.

– A közeljövőben aligha indul újra az orosz gáz- vagy olajszállítás

– szögezte le.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az orosz gázellátás további problémája, hogy egyáltalán nem biztonságos és kiszámítható. Kockázatokként említette például, hogy bizonytalan a helyzet Ukrajnában, történhet bármi a szárazföldi vagy a tengeri vezetékekkel, ahogy arra már volt is példa korábban.

Szerinte az oroszok ugyan szeretnék továbbra is Európába értékesíteni az energiahordozóikat, de ez most már nem csak rajtuk múlik.

Deák András azt elismerte, hogy rövid távon nehéz alternatívát találni az orosz forrásokra. Hozzátette ugyanakkor, hogy most már „túléljük” az orosz gáz elfogyasztását, a helyzet stabilizálódott, nem kell rohannunk.

Újságírói kérdésre, hogy milyen hatással lehet, ha az ukránok 2024 végén nem szállítanak több gázt az Európai Unióba, Cseh Tamás emlékeztetett, ez valójában kevéssé magyar, mint inkább szlovák, cseh, osztrák probléma, hiszen Magyarország felé van másik vezeték, ami kiválthatja a kapacitást. Egyúttal türelemre intett, felidézve, hogy 2019-ben volt már hasonló helyzet, aztán mégis megegyezés született.

Tenger nélkül

Ha nem orosz, akkor mi? – merült fel a kérdés, különös annak fényében, hogy Magyarország úgynevezett „landlocked”, azaz tengerpartok nélküli ország. Abban nem volt vita a szakértők között, hogy a forrásokat szélesíteni kell, amelyben a Közel-Kelet vagy Közép-Ázsia jelentős szerepet játszhat, és amely irányba a magyar kormány már tett is jelentős lépéseket. 

– A nukleáris energia és a megújuló energia független attól, hogy egy országnak vannak-e tengerpartjai – mutatott rá Dorota Niedziólka. A Varsói Közgazdaságtani Iskola mesterképzési programjának dékánja, Gazdaságföldrajzi Tanszékének vezetője úgy vélte, a kialakult helyzet lehetőséget is jelent arra, hogy csúcstechnológiára cseréljük a jelenlegi infrastruktúrát, 

bár azt elismerte, hogy ennek óriási költségei vannak.

Tatár Mihály egyenesen úgy fogalmazott a „landlocked” kifejezést nem kedveli, mert az valójában csak befektetés kérdése. Példaként hozta fel Svájcot, amelynek ugyancsak nincs tengerpartja, mégsem küzd energiaellátási problémákkal. Úgy vélte, ez az akadály még öt évig számít, hosszabb távon a valódi kérdés az, milyen ára lesz az energiának?

Nem teljesen értett ezzel egyet Mernyei Ákos. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója szerint ez egy olyan fizikai valóság, amelyet nagyon is számba kell venni, és ehhez kell igazítani az energetikai portfoliót. A lehetséges helyi források között említette:

• A geotermikus energiát: amellyel viszont az a gond, hogy még nem tart ott, hogy kielégítse az igényeket.
• A vizet és napsütést: amelyben bővelkedünk, de még megoldásra vár a tárolás, valamint folyamatosság problémája.
• A nukleáris energiát: amely legolcsóbb és tiszta forrás – ezért is építjük a Paks 2-t.

A Nap nem elég

Habár abban minden szakértő egyetértett, hogy a megújuló energiák fontos alternatívái lehetnek a jelenlegi orosz fosszilis forrásoknak, azért rámutattak arra is, hogy az úgynevezett zöldátállás céljainak teljesítése nem olyan egyszerű. Tatár Mihály például rámutatott, hogy miközben az energiaválság valóban lecsengett, a német háztartások elektromos áramának ára alig csökkent, mert az extra költségeket a lakossággal fizettetik meg. 

– Olyan ötleteket dobnak be, hogy a húsra is adót vetnének ki. A zöldátállás még alig kezdődött el, de a németek versenyképessége máris oda. A zöldpolitika elleni igazi fellépés még csak ezután várható 

– latolgatta.

A hidrogén, mint alternatív energiaforrás lehetőségét a szakértők egyöntetűen túl költségesnek, sőt álmodozásnak nevezték, némi vita legfeljebb abban volt köztük, hogy részlegesen alkalmazható lesz-e.

Borítókép: A Gazdasági és energetikai kihívások háborúk és globális turbulenciák idején című konferencia. Balról-jobbra: Cseh Tamás, Dorota Niedziólka, Bendarzsevszkij Anton moderátor, Tatár Mihály, Deák András, Mernyei Ákos (Fotó: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)