„Túléljük orosz gáz nélkül is”: túl vagyunk az energiválság nehezén?

Koronavírus-járvány, ukrajnai háború: 2020 után egymást követően két óriási válság sújtott le a világra. Az uniós szankciós politikát követően egy ideig még az is kérdés volt, orosz források nélkül fűteni tudunk-e, nemhogy európai versenyképességről vitázzunk. – Hol tartunk most, pótolhatjuk-e az orosz energiahordozókat? – erre a kérdésre kereste a választ az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a lengyel SGH Varsói Közgazdaságtani Iskola közös budapesti konferenciáján. Magyar és lengyel gazdasági szakértők vitatták meg, lehet-e alternatívája az orosz forrásoknak, mennyire reálisak a zöldátállás céljai, és mennyibe fog mindez kerülni.

Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

Újságírói kérdésre, hogy milyen hatással lehet, ha az ukránok 2024 végén nem szállítanak több gázt az Európai Unióba, Cseh Tamás emlékeztetett, ez valójában kevéssé magyar, mint inkább szlovák, cseh, osztrák probléma, hiszen Magyarország felé van másik vezeték, ami kiválthatja a kapacitást. Egyúttal türelemre intett, felidézve, hogy 2019-ben volt már hasonló helyzet, aztán mégis megegyezés született.

Tenger nélkül

Ha nem orosz, akkor mi? – merült fel a kérdés, különös annak fényében, hogy Magyarország úgynevezett „landlocked”, azaz tengerpartok nélküli ország. Abban nem volt vita a szakértők között, hogy a forrásokat szélesíteni kell, amelyben a Közel-Kelet vagy Közép-Ázsia jelentős szerepet játszhat, és amely irányba a magyar kormány már tett is jelentős lépéseket. 

– A nukleáris energia és a megújuló energia független attól, hogy egy országnak vannak-e tengerpartjai – mutatott rá Dorota Niedziólka. A Varsói Közgazdaságtani Iskola mesterképzési programjának dékánja, Gazdaságföldrajzi Tanszékének vezetője úgy vélte, a kialakult helyzet lehetőséget is jelent arra, hogy csúcstechnológiára cseréljük a jelenlegi infrastruktúrát, 

bár azt elismerte, hogy ennek óriási költségei vannak.

Tatár Mihály egyenesen úgy fogalmazott a „landlocked” kifejezést nem kedveli, mert az valójában csak befektetés kérdése. Példaként hozta fel Svájcot, amelynek ugyancsak nincs tengerpartja, mégsem küzd energiaellátási problémákkal. Úgy vélte, ez az akadály még öt évig számít, hosszabb távon a valódi kérdés az, milyen ára lesz az energiának?

Nem teljesen értett ezzel egyet Mernyei Ákos. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója szerint ez egy olyan fizikai valóság, amelyet nagyon is számba kell venni, és ehhez kell igazítani az energetikai portfoliót. A lehetséges helyi források között említette:

• A geotermikus energiát: amellyel viszont az a gond, hogy még nem tart ott, hogy kielégítse az igényeket.
• A vizet és napsütést: amelyben bővelkedünk, de még megoldásra vár a tárolás, valamint folyamatosság problémája.
• A nukleáris energiát: amely legolcsóbb és tiszta forrás – ezért is építjük a Paks 2-t.

A Nap nem elég

Habár abban minden szakértő egyetértett, hogy a megújuló energiák fontos alternatívái lehetnek a jelenlegi orosz fosszilis forrásoknak, azért rámutattak arra is, hogy az úgynevezett zöldátállás céljainak teljesítése nem olyan egyszerű. Tatár Mihály például rámutatott, hogy miközben az energiaválság valóban lecsengett, a német háztartások elektromos áramának ára alig csökkent, mert az extra költségeket a lakossággal fizettetik meg. 

– Olyan ötleteket dobnak be, hogy a húsra is adót vetnének ki. A zöldátállás még alig kezdődött el, de a németek versenyképessége máris oda. A zöldpolitika elleni igazi fellépés még csak ezután várható 

– latolgatta.

A hidrogén, mint alternatív energiaforrás lehetőségét a szakértők egyöntetűen túl költségesnek, sőt álmodozásnak nevezték, némi vita legfeljebb abban volt köztük, hogy részlegesen alkalmazható lesz-e.

Borítókép: A Gazdasági és energetikai kihívások háborúk és globális turbulenciák idején című konferencia. Balról-jobbra: Cseh Tamás, Dorota Niedziólka, Bendarzsevszkij Anton moderátor, Tatár Mihály, Deák András, Mernyei Ákos (Fotó: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)