Mikor érhetjük utol Németország gazdaságát?

Koronavírus-járvány, ukrajnai háború: 2020 után egymás után két óriási válság sújtott le a világra. Milyen esélyei vannak ebben a turbulens helyzetben Kelet-Közép-Európának? – erre a kérdésre kereste a választ az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a lengyel SGH Varsói Közgazdaságtani Iskola közös budapesti konferenciáján. Magyar és lengyel gazdasági szakértők vitatták meg a térség válságállóságának titkát, a munkaerőpiac helyzetét, a krízisek esetleges hasznát, és az is szóba került, mikor érhetjük utol Németországot.

A Gazdasági és energetikai kihívások háborúk és globális turbulenciák idején című konferencia. Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

Szakáli István Loránd felidézte, hogy a kormány célkitűzése már 2010-ben az volt, hogy egymillió új munkahelyet teremtsen. 

Ma már kijelenthetjük, hogy ez a politika sikeres volt és meghálálta magát, ami sokat segített a pandémia és a háború kezelésében

– mutatott rá.

Piotr Maszczyk az elmúlt évtizedek válságait összehasonlítva ugyancsak a változó stratégiát emelte ki. Mint mondta, míg először az volt a munkaadók első válasza, hogy elbocsátásokkal próbáltak faragni a kiadásaikon, mire kilőtt a munkanélküliség, ez 2020-ra megváltozott.

– Tanultak a hibából. A járvány során már egyáltalán nem nőtt a munkanélküliség. Rájöttek, hogy jobb megtartani a munkaerőt, még ha egy ideig nem is csinál túl sokat, mint elbocsátani, aztán később újra képzett embert keresni

– magyarázta.

Szerinte a problémát valájóban itt is inkább a demográfia jelenti: ma Lengyelországban már több ember hagyja ott a munkaerőpiacot, mint amennyi belép oda. Figyelmeztetett, hogy milliókkal csökkenhet a következő években a lengyel lakosság, erre pedig nincs válasz, és a migráció sem lehet az.

A válságok haszna

A beszélgetés során arra is felhívták a figyelmet, hogy a térség a válságokból valamelyest profitált is. Kovács Attila, a Budapesti Metropolitan Egyetem Üzleti Kommunikációs és Turisztikai Karának dékánja rámutatott, az, hogy Ukrajna szomszédságában helyezkedünk el, bizonyos szektorokban kétségtelenül elbátortalanította a befektetőket, más ágazatokban – például a védelmi iparban – viszont éppen ösztönzi őket.

A lengyel szakember szerint a járvány után végre sokan feltették a kérdést: mennyire volt jó ötlet kiszervezni a teljes gyártást a Távol-Keletre?

– Mikor vártuk a gyógyászati eszközöket a kikötőben, mint a szocialista időkben a kubai narancsot karácsonykor, az sokakat elgondolkodtatott

– mondta.

Az ukrajnai háború kapcsán pedig arra mutatott rá: ez megállította a vállalatok keleti terjeszkedését. – Megállnak Lengyelországnál, Romániánál, Magyarországnál, ennél tovább nem megy a gyártás. Így furcsa módon ebből profitálunk – fejtette ki.

Utolérhetjük Németországot?

Kelet-Közép-Európa tehát máshoz képest jól jött ki a válságokból, de vajon mikor érheti utol az uniós szintet vagy Németországét? – merült fel újságírói kérdésként. 

Kovács Attila úgy vélte, reálisan kalkulálva Németországot – vagy a korábbi gyakran idézett referenciaállamot, Ausztriát – rövid távon aligha fogjuk utolérni, már csak azért sem, mert ők sem fognak tétlenül várni ránk. Kiemelte viszont, hogy más államokat, például Portugáliát vagy Görögországot már nemcsak utolértük, de talán le is hagytuk.

Molnár Dániel ehhez hozzátette, jobb magasra tenni a lécet, mert ha alacsonyra tesszük, az még nem fog segíteni céljaink elérésében. Hozzátette, az egy főre jutó GDP-n túl érdemes lenne más adatokat is bevonni az összehasonlításba, mert az önmagában nem mutat meg mindent.

Piotr Maszczyk arra emlékeztetett, hogy ha van magyar és lengyel „gazdasági csoda”, akkor volt német is, ezért nagyon nehéz lesz őket valaha utolérni. Nehéz, de nem lehetetlen. 

A szakember szerint a német GDP-t 2 százalékkal meghaladni nem elképzelhetetlen feladat – viszont ezzel a tempóval jó harminc évig tart majd a felzárkózás.

Szakáli István Loránd zárszóként még hozzátette, az biztos, hogy együtt sokkal több esélyünk lenne. A magyar–lengyel kapcsolatok elmélyítésében pedig még rengeteg lehetőség van.

A borítókép a Gazdasági és energetikai kihívások háborúk és globális turbulenciák idején című konferencián készült (Fotó: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)