Általában sok vitára ad okot az a jelenség, amely azt mutatja, hogy igenis van különbség a férfiak és nők keresete között. Sokan vetik fel az esélyegyenlőség kérdését, miszerint egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Ez a követelménye egyébként nemcsak a hazai joggyakorlatban jelenik meg, hanem uniós követelmény is, továbbá szerepel az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között.

Kétféle számítás
Magyarországon a női-férfi kereseti rés számítási gyakorlatában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azt vizsgálja, hogy a teljes munkaidőben alkalmazásban álló nők havi bruttó átlagkeresete hány százalékkal alacsonyabb, mint a teljes munkaidőben alkalmazásban álló férfiaké. A mutató értékének meghatározása során a teljes nemzetgazdaságon belül az alkalmazottal rendelkező vállalkozásokat, a nonprofit szervezeteket és valamennyi költségvetési intézményt veszik figyelembe.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat ez esetben az órabért vizsgálja. Azt nézi, hogy mekkora a nők és a férfiak egy órára jutó bruttó átlagkeresete közötti különbség. A kétféleképpen számított kereseti rés között látható különbség magyarázata egyrészt az Eurostat és a hazai vonatkozási kör eltérése. Másrészt az, hogy a havi bruttó keresettel számított hazai mutató tartalmazza a nem havi rendszerességgel fizetett prémiumokat, jutalmakat és egyéb kereseti elemeket, míg az órakereset segítségével számított uniós mutató nem tartalmazza ezeket.
A KSH elemzése rámutat arra, hogy a nők és a férfiak keresetében megmutatkozó különbség mögött a foglalkoztatási jellemzők eltérései is meghúzódnak, többek között a foglalkozás jellege, a munkáltató ágazata, az életkor, a legmagasabb befejezett iskolai végzettség, a munkatapasztalat hossza és a teljesített munkaóra szerinti összetétel eltérései.
Fontos tudni, hogy a diszkrimináció tényének mérésére nincs általánosan elfogadott statisztikai módszer se a hazai, se a nemzetközi gyakorlatban, ezért a különböző tényezők együttes hatását kifejező mutatót használnak.
Van magyarázat