Az ország területének 55 százaléka, 5,111 millió hektár volt az elmúlt évben mezőgazdasági terület, amely arány az uniós tagállamok között is figyelemre méltó helyet foglal el. Az adatokból kiderül, hogy 2020 után a művelési ágak arányaiban nem történt számottevő változás. A mezőgazdasági terület nagysága közel harmincezer hektárral nagyobb volt az egy évvel korábbinál. Annak 82 százaléka, 4,173 millió hektár szántóterületként, 16 százaléka (793 ezer hektár) gyepként hasznosult, a szőlők és a gyümölcsösök együtt a mezőgazdasági terület közel három százalékát borították. Mind a művelésbe vont szántó, mind a gyep területe stabil, lassú emelkedést mutatott az elmúlt években, míg a gyümölcs- és a szőlőültetvények nagysága az utóbbi években érdemben nem változott – olvasható a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzésében.
Ha uniós kitekintést teszünk, akkor a legutóbbi, 2018-as LUCAS-felmérést (Land Use/Cover Area frame Statistical survey) érdemes szemügyre venni. A statisztikai hivatal ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a kutatás során mérték fel az Európai Unió tagországaira kiterjedően a felszínborítottságot és a földhasználatot.
Így 2018-ban az unió területének közel negyven százalékát mezőgazdasági célra használták, 36 százalékán erdőgazdálkodás folyt. Az ipari és a szolgáltatásokra használt területek, valamint a lakóövezetek együttesen az összterület mintegy negyedét tették ki. Magyarországon a mezőgazdaság a legjelentősebb földhasználó ágazat.
A 2018-as adatok alapján hazánk területének több mint hattizede állt mezőgazdasági művelés alatt.
A KSH megemlíti az is, hogy európai Copernicus-program részeként 2018-ban készült Corine-felszínborításos (Coordination of Information on the Environment) térképek alapján a beépített és egyéb mesterséges területek aránya adott ország területéhez viszonyítva Máltán volt a legmagasabb (29,9 százalék), Finnországban pedig a legalacsonyabb (1,4 százalék). Magyarországon a Corine-adatbázis alapján ez a mutató 6,5 százalék, valamivel több volt, mint az unió átlaga (5,1 százalék).
Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a beépített területek, belterületek nagyságának növekedése szinte visszafordíthatatlan folyamat, a földfelszín tartós lezárását és az ökoszisztémák széttöredezését okozza, veszélyt jelent az élőhelyekre és a biodiverzitásra. Mesterséges területek létrehozása esetén a víz körforgásában zavar keletkezhet: a lezárt földfelszín nem tudja a csapadékot magába szívni, a víz nagy mennyiségben elfolyik róla, ezáltal máshol talajeróziót, illetve városi területeken jelentős csapadék esetén villámárvizet okozhat.
A Nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia első előrehaladási jelentése (2013–2014) szerint az ökológiailag inaktív szántók aránya kedvezőtlenül nagy a mezőgazdasági területeken belül.
A lakott területek kiterjedése Magyarországon egyébként 2000 és 2018 között lineárisan, összesen két százalékkal növekedett, de összefüggő településszerkezet helyett a felszínt lényegesen nagyobb arányban borítják zöldfelületekkel tarkított városrészek. A legnagyobb arányú növekedés az út- és a vasúthálózatok kiterjedésében figyelhető meg: közel húsz év alatt több mint kétszeresére nőtt ezen területek nagysága. Az e célra bevont területek jelentős része az ezredforduló után épült autópályák igényét elégítette ki. Az építési területek esetében is jelentős, mintegy 66 százalékos növekedés tapasztalható. A 2000 óta stagnáló nagyságú összefüggő településszerkezetre az ingatlanpiaci fellendülés és a lakásépítések számának növekedése is hatással volt. Az ipari és a kereskedelmi kategóriába sorolt területek nagysága folyamatosan növekedett, 2000 és 2018 között több mint 12 százalékkal – ismerteti a KSH.
