– A jelenlegi megközelítésben a legnagyobb hiba, hogy a teljes klímasemlegességet tűztük ki célul egy nagyon szoros határidővel. Helyesebb lett volt inkább a kibocsátás radikális csökkentésére törekedni – válaszolta lapunk megkeresésére Zay Balázs, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója az észszerűen elérhető klímasemlegességi megoldások kapcsán. – A jelenleg képviselt teljes klímasemlegességi irány és a kibocsátás radikális csökkentése között jelentős a különbség, az e-mobilitás támogatásával megvalósulna a városi és elővárosi közlekedés elektrifikációja a belső égésű motorok betiltása nélkül is.
A támogatásokkal ugyanis áthidalható az az időszak, amíg a technológia és a gyártás az érett szakaszba ér, lásd a Tesla és a BYD példáját. Az elektromos autó ára megegyezne a belső égésűekével vagy alá is menne azoknak, de nem úgy, hogy a belső égésű autókat drágítják meg, hanem az elektromos autó egy olcsó városi kisautó lehetne. Hiszen ezek ára az akkumulátorhoz kötődik, azok árai pedig évről évre drasztikusan csökkennek, valamint városi felhasználásra nem is kell túl nagy kapacitás vagy hatótáv. Ezzel a közúti közlekedés és a városi légszennyezés jelentős részét drasztikus beavatkozások nélkül meg lehetne szüntetni – vélekedett Zay Balázs.
– Adná magát a lehetőség a szállítás elektromossá tétele is, a vasút ehhez valóban kézenfekvő és környezetbarát alternatíva, az EU-ban kiemelt támogatást élvez nemcsak a személyszállítás, de a vasút áruszállítási üzletága is, ugyanakkor vannak hátrányai is – hívta fel a figyelmet Zay Balázs. Kötöttpályás lévén sínekhez és állomásokhoz kötődik, sok esetben pedig például számos helyről vagy számos helyre vasúton szállítani túl nagy logisztikai kihívás lenne. Főleg egy áruház teljes árukészletét.
Az épületekhez kapcsolódó kibocsátás az EU teljes kibocsátásának nagyjából 15 százalékát tette ki 2020-ban, vagyis nem nagyobb részarány a közlekedésnél. Ugyanakkor a fával (biomasszával) tüzelőket jelenleg még klímasemlegesnek tekintjük, ha ezt a tüzelési módot is belevennénk, magasabb lenne a részarány.
A fűtés esetén az elektrifikáció jelentene megoldást, viszont sokkal összetettebb problémakör, mint a közlekedés esetében. Ha minden ingatlan fűtési rendszerét elektromosra cserélnénk, azt sem az erőművek, sem az elektromos hálózat nem bírná el, a fejlesztésre pedig bődületesen nagy összeg kellene.
Alternatív megoldást a távfűtés és a hőszivattyú, jelentene, de ezek egyrészt nem is minden lakásba telepíthetők, és még így is meghaladná a villamosenergia-igény azt a szintet, ami racionálisan elektromos hálózattal és erőművekkel kiszolgálható. Emiatt kellene még az ingatlanokat szigetelni is.
Ugyanakkor ha valakinek a rezsi fizetése is gondot jelent, a szigetelésre sem tud pénzt fordítani, ezért a racionális megoldás az lenne, ha az EU nem lebegtetné a kondenzációs kazánok betiltását, hiszen ezek kibocsátása tényleg minimális, idővel pedig tényleg csak ott maradnának meg, ahol a hőszivattyú nem alternatíva.
– Az ipar területén ugyanakkor szerencsére sikerült észszerű megoldásokat elérni és alkalmazni – tette hozzá a kutató. Szükség van a körforgásos gazdaságra való átállás szabályozására és az ösztönzésre egyaránt. Az első lépés a környezettudatos terméktervezés, ami azt jelenti, hogy a termék ne tervezetten avuljon, legyen moduláris és javítható, szabványosított, könnyen feldolgozható, valamint különböző újrahasznosítású anyagokat ne ötvözzenek. Így használat után a termékek tovább értékesíthetők vagy könnyebben újrahasznosíthatók. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a másodnyersanyag még mindig drágább, emiatt vannak kötelező előírások az újrahasznosítási arányra a gyártás során. A másik lehetséges út a csomagolás(i mennyiség) csökkentése, ugyanis egy főre vetítve még mindig sok csomagolóanyagot használunk uniós szinten.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)
