Mibe tegyem a pénzem, ez a rosszul feltett kérdés — de mi jó befektetői logika?

Az elmúlt években látványosan megnőtt a lakossági érdeklődés a befektetések iránt. Egyre változatosabb eszközökben gondolkodnak a befektetők: állampapírok, ETF-ek, részvények, kriptó, deviza – a kínálat szélesebb, mint valaha, és a pénzügyi tartalmak is ömlenek a közösségi médiából. Ennek ellenére a legtöbb ember pénzügyei nem stabilabbak lettek, hanem kiszolgáltatottabbak.

A befektetéshez jól kell ismerni a háztartás minden költségét. Forrás: Shutterstock

A lakossági megtakarítások iránti érdeklődés az utóbbi években páratlanul felfutott: egyre több magyar gondolja úgy, hogy most érdemes befektetni – legyen szó állampapírról, részvényekről vagy más értékpapírokról. Ám a valódi probléma nem feltétlenül az, mit veszünk, hanem hogyan és miért döntünk így – a befektetés hibáinak nagy része ugyanis nem a piacon, hanem a döntési folyamat elején, a célok és prioritások felállítása körül keletkezik – írja elemzői cikkében a Világgazdaság. 

Befektetés logikusan, állampapír, deviza, kripto – széles portfólióban gondolkodnak a magyar befektetők (Fotó: MW)

A cikk szerint a befektetési láz felfutott, de a logika gyakran hiányzik, ugyanis a tipikus gondolkodás így néz ki:

• „Mibe tegyem a pénzem?”
• „Hol nyissak számlát?”
• „Mi most a legjobb?”
  Csakhogy ezek a kérdések gyakran akkor kerülnek elő, amikor még hiányzik az a háttér, ami értelmet adna a válaszoknak. A legdrágább hiba: terméket választunk cél helyett.
  A leggyakoribb csapda, hogy sokan előbb választanak befektetést, és csak utána találják ki, mire kellene a pénz, pedig a befektetés nem cél, hanem csak egy eszköz a cél eléréséhez – írja a cikk. 

Ha valaki például nyugdíjra akar gyűjteni, teljesen más logikával érdemes gondolkodnia, mint ha két-három éven belül lakást venne, vagy éppen vésztartalékot építene

Mégis sokan ugyanabba a kosárba pakolnak mindent – aztán csodálkoznak, hogy egy piaci hullámzás vagy egy váratlan kiadás az egész rendszert megbillenti. A célok tisztázása nem motivációs gyakorlat, hanem pénzügyi alapművelet: időtávot, kockázatot, likviditást és megtakarítási összeget rendelünk hozzájuk.

A pénzügyi tervezés és a befektetés nem csak a vágyakról szól

A pénzügyi tervezés ott csúszik félre a legtöbbször, amikor a háztartások nem azt számolják ki, mennyit tudnak félretenni, hanem azt, mennyit szeretnének. A kettő között sokszor kellemetlen a különbség – és ezt nem a hozam fogja eltüntetni. A valós mozgásteret jellemzően ezek a tényezők húzzák meg:

• hitelterhek és fix havi költségek,
• megélhetési kiadások (rezsi, élelmiszer, közlekedés),
• élethelyzet (gyerek, albérlet, vállalkozás, költözés),
• jövedelmi bizonytalanság (bónusz, jutalék, projektmunka, leépítési kockázat),
• váratlan kiadások gyakorisága (autó, egészség, lakásfelújítás).
   

Nem az a kérdés, hogy mennyit hoz egy befektetés, hanem hogy mekkora terhelést bír el a háztartás anélkül, hogy egy rosszabb hónap az egész rendszert felborítaná.

Sokan azért nem terveznek, mert úgy érzik, a pénzügyi terv bonyolult, és „szakembereknek való”. Valójában a tervezés legfontosabb része nem a táblázat, hanem az egyéni döntési sorrend felállítása az alábbi kérdéskörökben: melyik cél sürgős, mi az, amit nem szabad kockáztatni, ol kell likvid pénz, és hol lehet hosszabb távon gondolkodni?
 

A kapzsiság és a pánik a két legrosszabb tanácsadó

A lakossági befektetők egyik legnagyobb veszélye, hogy stratégia nélkül működnek, noha nem azért, mert ne lennének okosak, hanem mert a piac érzelmeket generál: emelkedésnél kapzsiságot, esésnél pánikot. Ha nincs előre rögzített szabályrendszer – például hogy milyen arányban tartunk kockázatos eszközt, mikor veszünk, mikor nem veszünk, mikor rebalance-olunk –, akkor a döntéseket a hangulat fogja irányítani. A hangulat pedig drága tanácsadó. A legtöbb veszteség nem abból származik, hogy valaki rossz eszközt vett, hanem abból, hogy rossz időben szállt ki, vagy rossz időben ugrott be – írja a portál.