Azt, hogy a Dunántúlon lévő diófák hány százalékát sikerült az idén megmenteni, egyelőre nem lehet tudni. Több olyan – főként nagyobb – gazdaság van, ahol a négy-öt permetezésnek köszönhetően sikeresen védekeztek a termelők, nagy számban vannak azonban olyan gazdaságok, ahol vagy a tudás, vagy a tőke hiányzott. A diótermesztésnek pedig van egy harmadik szegmense is, amelynél gyakorlatilag kizárt bármilyen növényvédelem: a szórványültetvények és a vadon termő fák. Az utak mentén lévő diófákról sokan nagy mennyiségű termést gyűjtenek össze, ami később tisztított dióként kerül a piacra. A Dunántúlon ezen fák termését megsemmisítette az agresszív kártevő, kemény tél hiányában pedig a következő évben is ez várható.
– A többi kártevő rovarhoz hasonlóan a dióburokfúró légy is gondoskodik az áttelelésről. Ha huzamosabb ideig, de legalább egy hétig mínusz 15 fokig csökken a hőmérséklet, bízhatunk abban, hogy jövőre kisebb lesz a fertőzés. Ellenkező esetben a probléma tovább fokozódhat – jelezte a FruitVeB alelnöke. Az már most is biztos, hogy a betegség terjedését nem lehet megállítani, néhány éven belül a dunántúlihoz hasonló helyzetre kell számítani az egész országban.
Az alma és a meggy után a dió a legnagyobb területen termesztett gyümölcs az országban. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2017-es összeírása szerint az ültetvények nagysága eléri a hétezer hektárt, és folyamatosan bővül. A legnagyobb termőterülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ahol több mint 2900 hektáron folyik diótermesztés, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében is jelentős területen foglalkoznak a csonthéjassal.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!