A magyar háztartások jelentős része bő tíz évvel ezelőtt komoly leckékkel és még komolyabb bukásokkal nézett szembe. A nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság, számos esetben a felelőtlenül vagy tudatlanul felvett devizaalapú hitelek miatti nadrágszíjmeghúzások 2008–2009-ban a kormányzati, a pénzügyi és az oktatási szféra számára egyaránt nagy tanulsággal szolgáltak. A bátor tájékozatlanságnak nagy ára volt: miközben az 1990-es évektől mindenki előtt megnyílt a banki, befektetési termékek világa, hiányzott az abban való biztos eligazodáshoz szükséges alapműveltség.
A tanulást érdemes a legkisebb gazdasági közösségen, vagyis a családon belül elkezdeni. A családi költségvetés valójában nem más, mint az együtt élők pénzügyi terve, amely adott időszakra vonatkozóan a bevételeket és kiadásokat mérlegszerűen állítja egymással szembe. Általában egy hónapra érdemes rövid távú tervet készíteni, miután a leggyakrabban havonta vannak nagyobb pénzmozgások egy család kasszájában. Persze lehet ennél elhúzódóbb is a bevételi-kiadási kalkuláció: a középtávú terv 1–3 évre, a hosszú távú terv 3–5 évre szól. Korábban egyébként mindezt még a háztartási napló is kiegészítette, amely a napi pénzmozgásokra koncentrált. Manapság hasonlóan járhatunk el, ha például rendszeresen bankkártyával fizetünk, és a bejövő-kimenő összegekről sms-t kapunk a telefonunkra.
A családok a megszerzett bevételeik nagy részét elköltik. Amennyiben a kiadási oldal meghaladja a bevételeket, akkor a család hitelfelvételre kényszerül, ellenkező esetben pedig a fennmaradó részt érdemes megtakarítani. Annál is inkább, mert az előre kalkulálható vagy nem határidős kiadások mellett bármikor jöhetnek váratlan vagy kevésbé rugalmas befizetendő költségek. A hitel felvételét pedig nem biztos, hogy a család megengedheti magának, arról nem is beszélve, hogy ha már eladósodott, nincs is lehetősége újabb kölcsönhöz jutnia.
Mostanában, amikor a keresetek emelkedése és a gazdaság egészének jó teljesítménye következtében több pénz csörög a családi perselyben, a magyar lakosság hajlamos elengedni magát. A Pénziránytű Alapítvány oktatási igazgatója egyértelműen úgy látja, hogy a lakosság a pénzügyeit tekintve kevésbé megfontolt, gondos és előrelátó, mint volt a válság utáni években. Merényi Zsuzsanna szerint sok családban hiányzik az előrelátó tervezés, ami nemcsak azért sajnálatos, mert így könnyebben kerül pénzügyi zsákutcába a szülők és a gyermekek – esetenként nagyszülőkkel kiegészülő – közössége, hanem azért is, mert a legfiatalabbak nem látnak pozitív példát. Szükség van a tudatos pénzügyi szemlélet kialakítására, az elméleti és gyakorlati alaptudnivalók elsajátítására, ám – amint a szakember vallja – az a leghatékonyabb, amikor anyáról lányra vagy apáról fiúra száll a családi költségvetési szemlélet.
