Ösztönöznék az együttműködést

Mintegy nyolcezer egyszemélyes cég kezdte meg működését tavaly az építőipar területén, ezzel az ágazati céglétszám meghaladta a százezret. A Magyar Nemzet úgy értesült, a készülő Építésgazdasági stratégia a közös képzést és együttműködéseket állami támogatásokkal ösztönözné. Az ágazati szakszövetség szerint a vállalkozói képzések szervezése a kóklerek kiszűrésében is sokat segítene.

Sokan szeretnének saját maguk főnökei lenni, de egy jó szakember nem feltétlenül jó üzletember is Fotó: Kurucz Árpád

Egyetlen év alatt csaknem tízezerrel bővült az építőiparban tevékenykedő vállalkozások száma. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összegzése szerint a növekmény nagy részét az önálló vállalkozók teszik ki: 2017-hez viszonyítva 7700 ilyen egyszemélyes vállalkozás jelent meg a piacon, számuk ezzel csaknem 52 ezret tesz ki. A múlt év végén összességében 102 ezer építőipari céget tartottak nyilván, ami tízszázalékos bővülés 2017-hez viszonyítva.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) két fő szempontot lát a jelenség mögött. Koji László elnök a Magyar Nemzet érdeklődésére azt mondta, az egyszemélyes vállalkozások hátterében sokszor adózási ok húzódik meg, mivel a katás egyéni vállalkozók, ha túllépik a 12 millió forintos bevételi határt, feleségük vagy gyermekük nevére is vállalkozást indítanak.

A másik ok szakmai: jelenleg könnyű munkát szerezni, van megrendelés bőven, ezért több szakmunkás gondolja úgy, hogy a saját maga főnöke szeretne lenni. – Attól, hogy valaki jó festő vagy burkoló, még nem lesz jó vállalkozó – mutatott rá Koji László, hozzátéve, hogy az ilyen vállalkozók nagy részének semmilyen vállalkozói ismerete nincs, nem rendelkezik pénzügyi tartalékkal, a kötelező felelősségbiztosításról és más munkaegészségügyi kérdésről nem is beszélve.

– Az ÉVOSZ kötelező vállalkozói képzést szorgalmaz, már csak azért is, mert sűrűn érkeznek piaci-­jogszabályi változások, amelyeket sokan nem tudnak követni. Az efféle képzések a kóklerek kiszűrésében is nagy segítséget jelentenének – hangsúlyozta Koji László.

Sokan szeretnének saját maguk főnökei lenni, de egy jó szakember nem feltétlenül jó üzletember is
Fotó: Kurucz Árpád

Az ÉVOSZ elnöke szerint el kellene érni, hogy az olyan mikrovállalkozásokat, amelyek hajlandók közösen képzéssel, innovációval foglalkozni, azoknak ezt a fajta „közös fellépését” vissza nem térítendő támogatással is ösztönözze az állam. – Emellett a közepes cégeket is ösztönözni kellene, hogy együttműködésekkel úgymond magukkal húzzák a kicsiket – mutatott rá Koji László, hangsúlyozva, hogy e felvetések jó eséllyel bekerülnek az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetésével készülő Építésgazdasági stratégiába.

– Fontos lenne elérni, hogy olyan szervezeti struktúra legyen az építőiparban, hogy a cégek önmagukban vagy kisebb csoportokba összeállva alkalmasak legyenek összetett, nagyobb léptékű feladatok ellátására. A speciális szakipar ma annyira elaprózódott, hogy például egy lakásfejlesztésnél nyolc-tíz kisvállalkozást kell egybefogni a befejező feladatokra – magyarázta Koji László.

A Helyzetkép az építőiparról című KSH-kiadvány megállapítja, hogy az ágazatot a nemzetgazdaság egészéhez hasonlóan a mikro- és kisvállalkozások számbeli túlsúlya jellemzi. A múlt év végi adatok szerint az építőipari vállalkozások kilencven százalékának öt főnél kevesebb alkalmazottja volt. Az ilyen cégek aránya különösen a spe­ciális szaképítés területén, ezen belül is az épületgépészeti szerelés és a befejező építés alágazatokban jelentős.

Az ÉVOSZ évek óta figyelmeztet a szétaprózódottság problémájára. – Az építési ágazatban a munkaerő jelentős részben nem a versenyképesen működő vállalatokban, hanem kényszerfoglalkoztató, jóformán munkaerő-kölcsönző cégekben, kényszervállalkozásokban csoportosul – írták az év elején az ágazat súlyponti problémáit és az azokra javasolt megoldási lehetőségeket összegző jelentésükben. Mint kifejtették, ezek a vállalkozások mikrokörnyezetben, vállalati struktúra és kultúra nélkül működnek.

A dolgozók nem a teljesítményük arányában vannak fizetve, általános az órabéres foglalkoztatás. Megmaradt a hármas tagoltság is: a főfoglalkoztatásban alkalmazottak mellett az úgynevezett bérelt munkaerő, valamint a szürkén-feketén foglalkoztatottak.