Pályaelhagyó pedagógusok pálinkája

Ma már csak a legsikeresebb termékük nevében emlékeznek tanári múltjukra a hazai pálinkapiac legújabb üstökösei, akiket volt diákjaik is segítenek a sikeres üzleti vállalkozásban.

A két volt tanár egykori tanítványukkal, Zsédával

Hobbiból indult, egy esős délután kipattant ötletként az Alföld legújabb, helyi mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalkozása. A SzebKo Pálinkaház tulajdonosai tizenkilencre húztak lapot, amikor úgy döntöttek, eredeti hivatásukat egy időre jegelve, valami teljesen új dologba fognak. Mertek váltani, mertek vállalkozni a semmiből, bizonyítva azt, hogy az akarat, az elszántság, a tanulás, az elhivatottság eredményre vezethet.

Kocsis Istvánt (képünkön jobbra), a szentesi Horváth Mihály Gimnázium testnevelő tanárát hat éve meghívta egy végzős osztály, kísérje el őket háromnapos, ballagást követő kirándulásukra. Az idő nem kedvezett a szabadtéri programoknak, a beszélgetések, társasjátékok közben előkerült egy-két üveg pálinka is. A frissen érettségizett diákok osztályfőnöke, a magyar irodalmat tanító Szebeni Zoltán (képünkön balra) és a testnevelő tanár ekkor jöttek rá, hogy mindketten – a szentesi hagyományokhoz híven – saját gyümölcsöskerttel is rendelkeznek, s a termésből – szigorúan háztáji, kisüsti alapon – hobbiból megpróbálkoztak már a pálinkafőzéssel is.

A kulturált alkoholfogyasztás jegyében elemezni és kritizálni kezdték az általuk ismert párlatokat, aminek a végén arra jutottak: legjobb, ha saját receptjük és ízviláguk szerint próbálkoznak meg pálinkát főzni. A két tanár annyit beszélt erről, hogy tervüket meghallotta egy környékbeli befektető is, akinek ráadásul 15 hektáros almáskertje és ugyanekkora barackosa volt Szentes közelében, így adott volt a nyersanyag is. Összeült a két tanárral, s közölte velük, annyira tetszik a lelkesedésük, annyira jók a terveik, elképzeléseik, hogy hajlandó lenne tőkével beszállni az üzletbe, ha indítanának egy vállalkozást. A két tanár tanulni kezdett, hogy tudományos alapot is adjanak az elképzeléseiknek, és meggyőzték a családjukat, hogy ők is higgyenek ebben.

– Első körben ezt a tanári munka mellett akartuk megvalósítani, hiszen mind a ketten hivatásunknak éreztük az nevelést, ám falakba ütköztünk, azt sem engedélyezték, hogy egy-két éves fizetés nélküli szabadságra menjünk megméretni magunkat, így nagyot léptünk, felmondtunk – idézte vissza a kezdeteket Szebeni Zoltán, aki azért még ma is vezet egykori iskolájában diákszínpadokat, színjátszó köröket. – Mi is rájöttünk, hogy két lovat nem lehet egyszerre megülni, de egyszer még vissza fogok térni a katedrára. Istvánt is várják a tornateremben, az uszoda partjára vízilabdaedzőként, de most az új impulzus a fontos, a vállalkozásuk, a brand felépítése a cél.

A két volt tanár egykori tanítványukkal, Zsédával

A tanárok megnyertek egy pályázatot is, ami a vidék rendelkezésre álló, meglévő termékéből új érték megteremtésére vonatkozott. Nem is alkohollal kezdtek, tartósítószer nélküli natúr almalé gyártása volt az első lépés, amiből először havi nyolcszáz liter fogyott, ma már heti 1600 litert adnak el. Helyben, helyieknek, megspórolva ezzel a szállítás költségeit is. Tavaly augusztusra lett meg minden engedély a pálinkafőzéshez, a modern lepárlókkal először csak bérfőzést vállaltak, majd elkezdték az eredeti terv szerinti, saját receptek alapján főzött italok gyártását is.

– A tanári pálinkáknak az alma az alapja. Főzünk még birsből, meggyből, szilvából, cserszegi fűszeres szőlőből, barackból, minden gyümölcsből, ami a Tisza-parti kertekben megterem – magyarázta Kocsis István. – Vidéken nem egyszerű pálinkát eladni, sokan főznek otthon, ahhoz, hogy megvegyék a mi termékünket, nagyot kell dobni. Éppen ezért sok gondot fordítottunk a palackjaink, címkéink formatervezésére. Egy régi diákunk – aki a képzőművészeti egyetemen végzett, és ma főállásban az ELTE arculattervezője – segített a logó, a formatervek kialakításában, így sikerült igazán egyedi arculatot szabni a cégnek, a termékeknek. Idén fejlesztettük ki legújabb italunkat, ötvözve az alapanyagot pedagógusi múltunkkal, Teachers Cider névvel került forgalomba. Az ötletbörzén elhangzottak olyan terméknevek, hogy Lyukasóra, Pótvizsga, vagy éppen az Ülj le, fiam, kettes! – szerencsére a profi marketinges és dizájntervező elvetette ezeket az elképzeléseinket.

Az egyre sikeresebb vállalkozás megérezte a koronavírus-járvány gazdasági hatását. A minőségi pálinkák olyan szállodákba, vendéglátóhelyekre kerültek volna, ahol a törzsközönség turistákból, egyetemistákból áll, ezen a fronton a legnagyobb a visszaesés. A hazai, modern almaborral a nyári fesztiválszezonban kívántak robbantani, a Teachers Cider lehetett volna a nyár hazai minőségi slágerterméke, sajnos ezzel is várni kell még. Szerencsére több lábon állnak, az almalégyártás biztos sikere garantálja a cég működését. A két tanár ráadásul számíthat a szentesiek, az egykori szentesi „horváthos”, drámatagozatos diákok lokálpatrióta hozzáállására is: egykori diáktársaik, diákjaik egy emberként segítik, viszik a tanári vállalkozás termékeinek a hírét.