Fotó: REUTERS/Lisi Niesner
De miért kedvelik jobban ezek az állatok a hadi területeket, mint a természetvédelmi oltalom alatt állókat? A kutatók felmérték, hogy mit nyújt az egyik és mit a másik típusú hely, de biológiai szempontból nem találtak érdemi különbséget. Ami eltért, hogy az állami területeken jóval több pusztult el belőlük, mint a katonaikon. Logikus magyarázatként szolgált, hogy a katonai kiképzőhelyek nincsenek bekerítve, így a farkasok és a szarvasok bármikor bemehetnek, illetve elkóborolhatnak, de ezeket a nagyközönség nem látogathatja. A vadászok a lőtereken nem fenyegetik őket, nem úgy, mint a jellemzően kisebb természetvédelmi területeken, ahol lepuffantják a versenytársnak tekintett ragadozót – hiszen a farkas is szarvast akar enni. A farkas tehát megtanulta, hol élhet nagyobb biztonságban.
Reinhardt és munkatársai azt javasolják, hogy a katonai bázisok esetleges felszámolása után azok természetvédelmi területek legyenek, amelyekre szigorú vadászati előírások vonatkoznak. Ez lenne a legjobb opció a farkasoknak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!