„Anya, légy szíves, jelentkezz! Tudni akarom, hogy jól vagy-e és hogy ki tudsz-e szabadítani innen. Mit mondanak a hatóságok? Haza akarok menni!” A Der Spiegel német magazin weboldalán megjelent levélrészlet a koszovói származású, de Bonnban nevelkedett Bajram G. tollából származik, aki hónapokkal az érzelmes sorok megfogalmazása előtt még azzal kérkedett a Facebookon: az Allahért folytatott dzsihád legjobb része, hogy szabadon meggyilkolhatja a hitetleneket.
A jelenleg egy észak-szíriai menekülttáborban tengődő, mindössze húszéves fiú ügye látszólag egyáltalán nem okoz fejtörést a német hatóságoknak, akik nem kérnek a háborús térségben foglyul ejtett iszlamistáikból. „Foglalkoznunk kellene velük, de nem fogunk” – idézte a Der Spiegel az egyik német kormányzati illetékest.
A homokba dugott fej taktikája ma már aligha működőképes: nap mint nap cikkeznek a „kalifátus” egykori területein foglyul ejtett és európai állampolgárságú dzsihadistákról, akiknek szélsőséges nézeteinél csak a számuk aggasztóbb. A legfrissebb, távoli becslésnek is betudható kimutatások szerint a németeknek például körülbelül ezer polgáruk érintett a harcokban, míg a franciák akár 1500, a britek pedig szintén több mint ezer polgárral vannak jelen a háborús térségben.

Fotó: Reuters
Berlin visszafogadási stratégiájáról mindössze annyit tudni, hogy elkezdtek aktívan információt gyűjteni a fogságba esett harcosokról, így amint Németország területére érkeznek, rács mögé lehet őket dugni. A franciák – bár az európai országok közül elsőként vállalkoztak a dzsihadistáik otthoni felelősségre vonására – részben változtathattak a terveiken: tegnap a francia sajtó már arról cikkezett, hogy legkevesebb tizenhárom francia iszlamistát a bűncselekmények elkövetésének helyszínén, Irakban fogják perbe.
Emmanuel Macron elnök hálája jeleként pedig hamarosan a háború sújtotta országba utazik, adta hírül a France24 hírportál, egyúttal arra emlékeztetve: Párizs még januárban tett ígéretet arra, hogy körülbelül egymilliárd euró gyorssegélyt folyósít Irak újjáépítésére. Az európai országoknak tehát látszólag nincs egységes stratégiájuk a dzsihadistáikat illetően, az ugyanakkor biztosra vehető, hogy az állampolgársági kötelékektől nem tudnak egykönnyen szabadulni.