Mérgező Amnesty-kultúra

Megszégyenítés, zaklatás, túlzó elvárások, faji és szexuális irányultságtól függő szegregáció — ezek jellemezték az Amnesty International nevű amerikai civil szervezet londoni irodájának mindennapjait. A világszerte rendkívül aktív, Magyarországon többek között a Stop, Soros! törvény ellen folyamatosan tiltakozó, a magyar kormány ellen rendszeresen tüntetéseket szervező NGO egy alapos vizsgálat szerint önmagára nézve nem tekintette kötelezőnek a másoktól elvárt elveket.

Évfordulós megemlékezés egy londoni templomban. Fontosabb a külcsín a belbecsnél Fotó: Europress/AFP

Mérgező a munkakultúra az Amnestynél – állapították meg a jelentésben többen is a válaszadók közül. A kutatást azt követően kezdték el, hogy két korábbi Amnesty-munkatárs is öngyilkos lett, s felmerült a gyanú, hogy ehhez a munkájuknak is köze van. Gaetan Mootoo a szervezet párizsi irodájában lett öngyilkos tavaly májusban, búcsúlevelében arra hivatkozott, hogy az Amnestytől nem kapott támogatást, elhalmozták munkával, a rendszeres segítségkérésére pedig nem reagált az óriá­si szervezet. A 65 éves Mootoo halálát követően Rosalind McGregor, a cég egyik genfi gyakornoka végzett magával, a jogvédő cég nem vállalta a felelősséget egyik haláleset kapcsán sem.

A vizsgálat eredményei szerint az Amnestynél folyó munkakultúra szinte minden szempontból elfogadhatatlan. Az ott dolgozók arra panaszkodtak, hogy a felső vezetés és a munkatársak között hiányzik a bizalom, mindennaposak a zaklatások, a nyilvános megszégyenítés. A vezetők rendszeresen bírálták a megbeszéléseken a dolgozók eredményeit, mások előtt „szarnak” nevezték a kollégákat, vagy arra szólították fel őket, hogy azonnal távozzanak pozíciójukból, vagy életük siralmas lesz.

Ez voltaképp meg is történt, mivel az Amnestynél dolgozók nagy része szívügyének tekintette a munkáját, a vizsgálat szerint viszont a vezetőség nem foglalkozott a munkatárs

Évfordulós megemlékezés egy londoni templomban. Fontosabb a külcsín a belbecsnél
Fotó: Europress/AFP

ak személyes problémáival. A cég valójában soha nem volt patyolattiszta, már a kilencvenes években ismert volt, hogy nem jók a munkahelyi körülmények, aki nekik akar dolgozni, annak nagyon elkötelezettnek kell lennie.

Bár az Amnesty világszerte az emberi jogok védelmét tűzi zászlajára, a dolgozók szerint rendszeresen faji alapú megkülönböztetés volt az irodában, a nők vagy a színes bőrűek hátrányba kerültek, ahogy a homoszexuálisok is célkeresztbe. A vizsgálat megállapítja, az „Amnesty nem tud egy jobb világért harcolni, miközben olyan munkahelyi kultúrát honosít meg, amelyet titkolózás, bizalmatlanság, nepotizmus és hatalmi visszaélés jellemez”.

Az Amnesty International a világ egyik legnagyobb ilyen profilú szervezete, saját bevallása szerint több mint hétmillióan dolgoznak nekik. Az AI 2010-ben felfüggesztette azt a vezetőjét, Gita Sa­ghalt, aki nem értett egyet azzal, hogy védelmükbe vettek egy radikális iszlamista férfit, aki nyíltan támogatta az afganisztáni tálibokat, de mégis jogvédőként mutatták be. A brit parlamentig is eljutott egy botrány, amikor kiderült, hogy az AI vezetői sok százezer fontos végkielégítést kaptak, mielőtt távoztak a társaságtól. Egyikük Kate Gilmore, aki az AI főtitkárhelyettese volt 2000–2010-ig. Ő ma az ENSZ Emberi Jogi Főképviseletének helyettes vezetője.