A weimari köztársaságként ismert állam alkotmányának kidolgozásának helyszínén, a Türingia tartománybeli városban működő Német Nemzeti Színházban tartott ünnepségen elmondott beszédében a szövetségi elnök emlékezetpolitikai fordulatot sürgetett, hangsúlyozta, hogy a weimari alkotmányra nem csak a rendszer bukásának és a náci rezsim kialakulásának szempontjából kellene visszatekinteni.
A weimari köztársaság „sokkal több, mint a nemzetiszocializmus előtörténete, és nem volt egyirányú utca a barbárság felé”.
Amikor az alkotmányozó nemzetgyűlés 1919. február 6-án megkezdte munkáját, „a demokratikus kísérlet kimenetele nyitott volt, a weimari demokráciának volt esélye”.
Ezt az esélyt éppen az alkotmány adta meg, amely köztársasággá tette a császárságot, és átadta a szuverenitást a népnek. Rögzítette az állampolgárok szabadságjogait és az első világháború utáni válság közepén „felvázolta egy jobb, egy igazságosabb társadalom vízióját”.
Megdöbbentő, hogy menyire „haladó” célokat fogalmazott meg és „mennyire aktuálisan hangzik ma is” a weimari alkotmány, „valósággal forradalmi volt mindaz, amit beleírtak” – emelte ki Frank-Walter Steinmeier.
Példaként említette az alkotmány 119. cikkét, amely szerint a házasság nők és férfiak egyenjogúságán alapul. Példaként említette a 146. cikkelyt is, amely rögzíti, hogy az iskolába felvételnél mindig a gyermek alkalmasságát és hajlandóságát kell vizsgálni, és soha nem a szülők gazdasági és társadalmi helyzetét vagy vallási hovatartozását.
Példaként említette a 151. cikket is, miszerint a gazdasági rendszer működésében az igazságosság elvét kell érvényre juttatni, és azt kell megcélozni, hogy mindenki emberhez méltó körülmények között élhessen.
A német államfő hangsúlyozta, hogy folytonosság mutatkozik a weimari alkotmány és hazájának jelenlegi alaptörvénye között. A szabadság, a demokrácia, a jogállam és a szociális állam „weimari ideáljai” tovább élnek, a mai Németország alapját alkotják.
A mostani, a weimari alaptörvényre támaszkodó alkotmány minden idők legjobb német alkotmánya, azonban a legjobb alaptörvény sem ad védelmet a demokrácia „önpusztítása” ellen – mondta Frank-Walter Steimeier, kiemelve: éppen úgy nincs garancia a demokrácia fennmaradására most, ahogyan nem volt biztos a bukása száz évvel ezelőtt. Védelméhez „demokratikus patriotizmusra” van szükség.