A humorista nevethet a hét végén

Vasárnap új elnököt választ Ukrajna, bár feltehetőleg csak április ­21-én derül ki, hogy ki vezetheti tovább a függetlenségét 1991-ben elnyert posztszovjet országot. Az elmúlt öt év a Moszkvától való távolodás jegyében telt, csakhogy amilyen tempóban és módon ridegült el az orosz öleléstől, korántsem volt képes ugyanolyan iramban közeledni az európai értékrendekhez. Március 31-én kiderül, merre tovább.

Ukrajna lendületesen távolodik Moszkvától, de nem közelít ilyen ütemben Európához Fotó: MTI/Nemes János

Holnap közel 35 millió választópolgár jogosult a szavazásra, de ebben a számban benne van az a több millió ukrán is, aki hazájától távol, vendégmunkásként kénytelen pénzt keresni.

Ők bizony nem jönnek haza tömegesen csak azért, hogy szavazhassanak, s a kinti ukrán külképviseletek előtt is aligha kígyóznak majd hosszú sorok. Az elmúlt napokban több elnökjelölt is megkongatta a vészharangot, miszerint szervezett csalások történhetnek, ugyanis rengeteg holt léleknek címeztek szavazócédulát, egyes becslések szerint 1,5 millió ilyen választópolgár szerepelhet a listákon.

Ami az esélyeket illeti, a közvélemény-kutatások szerint a Petro Porosenko, Julija Timosenko, Volodimir Zelenszkij hármasból kerül ki az a két jelölt, aki a három hét múlva esedékes, mindent eldöntő körben megmérkőzik egymással.

Ukrajna lendületesen távolodik Moszkvától, de nem közelít ilyen ütemben Európához
Fotó: MTI/Nemes János

Az elnökválasztás előtt utolsóként, csütörtökön közzétett felmérések egyike, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Központ mérése alapján továbbra is Volodimir Zelenszkij humorista vezeti viszonylag nagy fölénnyel (28,5 százalék) a népszerűségi listát, a második Petro Porosenko hivatalban lévő elnök (18,8), a harmadik pedig Julija Timosenko (13,3) korábbi miniszterelnök, az ellenzéki Batykivscsina (Haza) párt vezetője.

A szintén mérvadó Rejting közvélemény-kutató cégnél Zelenszkij támogatottsága 26,6 százalékos, míg Porosenko és Timosenko között holtverseny alakult ki 17 százalékos támogatottsággal a második és harmadik helyen.

A többi, kevésbé jegyzett közvélemény-kutató társaságnál is hasonló a sorrend, aligha várható, hogy hármójukon kívül más bele tud szólni a végeredménybe, de Jurij Bojko volt Janukovics-párti oroszbarát politikus és Anatolij Hricenko, Viktor Juscsenko exelnök egykori védelmi minisztere is tíz százalék tájékán mozog, a többiek népszerűségi mutatója egy számjegyű.

Érdekes és tanulságos, hogy a showmanszerepét az államfői székre cserélni kívánó Zelenszkij iránt főként a nők és a fiatalok szimpátiája nagyon magas. A 30 évnél fiatalabbak 45 százaléka támogatja őt, viszont a 60 évesnél idősebbek között csupán 6 százalékos a népszerűsége. Porosenko és Timo­senko esetében pedig pont fordított a helyzet, a fiatalabbak körében elenyésző a szimpátiaindexük, de ahogy távolodunk a 35 évesektől feljebb, úgy növekszik azok száma, akik rájuk adnák a voksukat. Ez azt is jelenti, nagy szerepe lehet annak, hogy a fiatalabbak vagy az idősebb szavazók lesznek-e aktívabbak március 31-én.

Washington és a Nyugat nem köteleződött el egyetlen jelölt mellett sem, bár Porosenko igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy rá essék a választásuk. Ebben egykori szövetségese, mára nagy riválisa, Timosenko próbálta megakadályozni, aki decemberben az Egyesült Államokban járt, s noha tárgyalásairól nem sok minden szivárgott ki, de annyit elért, hogy a Fehér Ház és Brüsszel ne nevezzen meg senkit konkrét támogatottként.

Zelenszkij pedig a Kijevbe akkreditált nagyhatalmak misszióvezetői előtt tárta fel gazdasági és külpolitikai terveit. Kijev nemzetközi partnerei nem rejtik véka alá, elégedetlenek a reformok lassúsága miatt, mint ahogyan rossz néven veszik a korrupció elleni tétlenséget is.

A kárpátaljai magyar szervezetek, a KMKSZ és az UMDSZ úgy döntöttek, az első körben nem támogatnak senkit, ugyanakkor mindenkit buzdítanak a voksolásra, ám a döntést kinek-kinek a lelkiismeretére bízzák.

Az indulók közül Jurij Bojko és Olekszandr Vilkul, az Ellenzéki Blokk jelöltje egyeztetett a magyarok vezetőivel, Julija Timosenko pedig részt vett az Ungváron rendezett országos kisebbségi szervezetek konferenciáján, ahol az UMDSZ és a KMKSZ képviselői is jelen voltak, s ahol elfogadtak egy kisebbségi memorandumot, amelyet ő is aláírt.