A Nyugat nem ismeri fel a veszélyt

Nem az Európai Néppárt padsorai jelentik majd az egyetlen lehetőséget a Fidesz uniós képviselői számára, hogy helyet foglaljanak Strasbourgban a májusi választásokat követően, mert más politikai erők is szívesen látják őket — derül ki abból az interjúból, amelyet Aymeric Chauprade, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája elnevezésű EP-frakció alelnöke adott a Magyar Nemzetnek. A bevándorlásellenes francia politikus évekkel ezelőtt hátat fordított a Nemzeti Frontnak, a nyártól pedig maga is szívesen ülne egy frakcióban a Fidesszel. Chauprade Bécsben válaszolt kérdéseinkre, ahol családi okokból él.

Szívesen ülne a fideszesekkel egy padsorban az Európai Parlamentben a francia politikus Fotó: Európai Parlament

– Milyen fenyegetettségekre gondol konkrétan Európa jövőjét illetően?

– Az egész európai projekt veszélyben van, mégpedig egy olyan utópisztikus ideológia részéről, amely Európát pusztán gazdasági egységnek tekinti, és a szabadkereskedelem kiterjesztésére akarja felhasználni korlátok, valamint a nemzeti identitásra való tekintet nélkül. Ha meg akarjuk menteni Európát – márpedig magamat az európai projekt hívének tekintem –, akkor realistának kell lennünk. Úgy látom, a magyar vagy lengyel kormány szerencsére realista például a migráció kérdésében. Ez annál is fontosabb, mert a brexit példáján látjuk, hogy az Európai Uniót el is lehet hagyni. Fennáll annak a kockázata, hogy később más tagországok is követni akarják majd a britek példáját. Utópisztikusnak tartom Emma­nuel Macron francia elnök Európa-vízióját, amelyet mind a 28 uniós tagországgal megosztott a múlt héten.

– Macront az elitek Európája vezéregyéniségének tartják, de otthon komoly nyomás alatt áll. Inkább veszélyes, avagy gyenge politikusnak tartja őt?

– Kezdetben optimistább voltam vele kapcsolatban, és úgy véltem, intelligens ember lévén megvan az a képessége, hogy felrázza a francia politikát. De mára felismertem, hogy őt sokkal inkább az elitek érdekei foglalkoztatják, semmint maga Franciaország. Macron a globalizáció nyerteseinek embere. Természetesen vannak olyanok, akik hasznot húznak a globalizációból, de sokkal többen vannak azok, akik szenvednek tőle. Veszélyesnek tartom, hogy a köztársasági elnök az előbbiek pártját fogja, és érzéketlen azok iránt, akik megszenvedik a francia ipar válságát, és elveszítik a munkahelyüket.

– Támogatja a sárga mellényesek mozgalmát?

– Kezdettől fogva támogatom, de ők nem jelentenek politikai megoldást.

– Az ön hazája évtizedek óta a migráció célországa. Milyen árnyoldalát látja ennek?

– Ez egyszerű mennyiségi kérdésként vetődik fel: észszerű-e a bevándorlók aránya, illetve megfelelően integrálódtak-e? Van-e munkájuk, elfogadják-e társadalmunk szabályait? A helyzet az, hogy Franciaországban a bevándorlás harminc éve ellenőrizetlenül folyik. Vegyük a Le Point legfrissebb számának a címlapját. Egy jobbközép francia hetilapról van szó, a Le Point egyáltalán nem szélsőjobboldali kiadvány. A címlapsztorijuk szerint Franciaországban az újszülötteknek adott keresztnevek 18 százaléka már arab-muszlim név. Ez már most is nagyon sok, és később még nagyobb lehet az arány. Fennáll a népességcsere kockázata. Franciaország jelenleg veszít keresztény, európai népességéből az afrikai és arab-muszlim lakosság javára. Nem vagyok kész elfogadni, hogy hazám elveszítse európai jellegét.

– El tudja képzelni, hogy valósággá válik Michel Houellebecq negatív utópiájának, a Behódolásnak a ví­ziója, és a politikai iszlám előbb-utóbb átveszi a hatalmat Párizsban?

– Remélem, nem lesz igaza. Önmagában jelentősnek tartom, hogy a legnagyobb francia kortárs író ezzel a kérdéssel foglalkozik. Nagy problémáról beszélünk. Súlyos iszlamista merényleteket hajtottak végre, emlékszünk a Bataclan tragédiájára. Folyamatban van Franciaország iszlamizációja, a népességcsere, de Belgiumé, az Egyesült Királyságé is. Ez azért egyre jobban tudatosodik is.

– A franciaországi bevándorlók jó része legalább beszéli az ország nyelvét. Németországban – ahol már egy kereszténydemokrata párti (!) muzulmán kancellár lehetőségét latolgatják a CDU-ban – ez nem mondható el a legtöbb migránsról. Lehetséges, hogy nem a nyelvtudás a beilleszkedés kulcsa?

– Valóban, a frankofónia, a francia nyelv elterjedtsége világszerte komoly eszköz, de azért nem minden. Vegyük például a nők tiszteletét, a két nem képviselőit megillető egyenlő méltóságot, amit mi Franciaországban nagy értéknek tartunk. Nem minden fekete-afrikai vagy észak-afrikai bevándorló osztja ezt a felfogást. Ha ráadásul még a nyelv sem közös, akkor annál rosszabb a helyzet. Nagy hiba volt Merkel asszony részéről, hogy 2015-ben csaknem kétmillió migránst beengedett Németországba.

– Franciaországot mostanában sokkolják az egyre inkább mindennapossá váló antiszemitizmussal kapcsolatos fejlemények. Mennyiben köthetők ezek a migrációhoz?

– Ez nagyon fontos kérdés. A zsidógyűlölet nálunk elsősorban az arab-muszlim népességet jellemzi, amely a radikális iszlámnak, az anticionizmusnak és Izrael gyűlöletének befolyása alatt áll. Ezek a beállítódások nagyon erősen kifejlődtek ebben a körben. Van ugyanakkor kapocs az iszlamista és a radikálisan balos, Izrael-ellenes, palesztinpárti anticionizmus között is. Egyre nagyobb és hangosabb az a réteg, amely ilyen szellemben vesz részt megmozdulásokon, hallatja a hangját az iskolákban, tagadja a holokausztot. Nagy problémáról van szó, és számos francia zsidó a kivándorlás mellett dönt. Mindeközben Franciaországba is eljutnak az azzal kapcsolatos hírek, hogy Orbán Viktort antiszemitizmussal vádolják Soros György bírálata miatt. Holott ő nem mint zsidóval áll szemben vele, hanem azért, mert Soros destabilizálni akarja a társadalmat és ilyen tevékenységet finanszíroz. Nem mindenki hiszi el a vádat. Biztosíthatom, hogy számos francia világosan látja ezt a különbséget. Most éppen egy bukaresti konferenciáról tértem haza, ahol egy miniszter elmondta nekem, Romániában is észlelték Soros és szervezetei destabilizációs törekvéseit. Tehát általános problémáról van szó. Tökéletesen megértem, ha egy szuverén ország nem akarja ezt elfogadni.

– Mi a véleménye az Európai Egyesült Államok elképzeléséről?

– Utópiának tartom, mert a magát Nagy-Britanniával szemben meghatározó Amerikának, illetve Európának különbözően alakult a történelme. Nekünk Európában azt kell szem előtt tartanunk, hogy minél inkább törekedjünk az együttműködésre, szinergiák alakuljanak ki, mint mondjuk a visegrádi országok esetében is történik, de nem szabad mindenkit arra kényszeríteni, hogy azonos ütemben, azonos irányban haladjon. Ha például egy ország nem akar a területére eltérő kulturális hátterű bevándorlókat befogadni, akik ráadásul biztonsági kockázatot vethetnek fel vagy kétséges a munkaerőpiaci beilleszkedésük, akkor legyen szuverén joga a visszautasításra.

– Önnel nemrég azért foglalkozott az európai sajtó, mert a gyakornoka lett az Európai Parlamentben Jelizaveta Peszkova, Vlagyimir Putyin orosz elnök szóvivőjének a lánya. Putyin-párti politikusnak tartja magát?

– Jelizaveta Peszkova Franciaországban tanul, egyetemi oktatóként kerültem vele kapcsolatba, és ajánlottam neki fel ezt a pár hónapos gyakornoki státust. Átvilágították, és nem merült fel vele kapcsolatban biztonsági kockázat. A többi gyakornokom francia. Számos más országgal is kapcsolatban állok, nem csak Oroszországgal. De vannak, akik mindenben Moszkva ármánykodását látják. Magamat nem Putyin-pártinak, hanem Franciaország- és Európa-párti­nak tartom. De úgy vélem, egy erős ­Európának az az érdeke, hogy az USA-val és Oroszországgal egyaránt jó kapcsolatokat ápoljon.

AYMERIC CHAUPRADE

ötvenéves francia politikus, biztonságpolitikai kutató és egyetemi oktató, akinek elméleti munkássága is jelentős. 2010-től adott tanácsokat Marine Le Pennek, aki külpolitikai programírójaként mutatta őt be a 2012-es francia elnökválasztási kampányban. 2014 óta európai parlamenti képviselő, a Párizs környéki régió listavezetőjeként nyerte el mandátumát. Miután 2015-ben különváltak útjaik a Le Pen vezette, akkor még Nemzeti Frontnak nevezett radikális jobboldali párttal, Chauprade A Szabad Franciák néven új mozgalmat alapított, majd független képviselő lett az Európai Parlamentben. 2018 óta alelnöke a többféle EU-kritikus erőt, így az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját, az olasz Öt Csillag Mozgalom elnevezésű kormánypártot, illetve az Alternatíva Németországnak német bevándorlásellenes pártot is tömörítő Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája elnevezésű EP-frakciónak. Chauprade katolikusnak tartja magát, feleségével négy gyermeket nevelnek az osztrák fővárosban.