Az Európai Unió csütörtökön további 48 órát adott a briteknek arra, hogy javaslattal álljanak elő az ír tartalék megoldásra vonatkozóan, különben – pár hónapon belül sokadszorra is – csődöt mondanak a kilépési tárgyalások. Theresa May miniszterelnök (képünkön) szorult helyzetét pedig kitűnően szemlélteti, hogy várhatóan jövő kedden már egy kész brexitalkuról kell szavaznia a londoni parlamentnek.
Csütörtökön arról cikkeztek a brit lapok: még a konzervatív többségű kormány berkeiben sem hiszik, hogy ezúttal zöld jelzést kapna a megállapodás. Az ír kérdés összetettségét elnézve mindenesetre eddig is borítékolható volt, hogy az Egyesült Királyság és Írország nagy fába vágják a fejszéjüket, ha egy gazdasági, történelmi és kulturális szempontból is megosztó kérdést akarnak hirtelen rendezni.
A jelenleg terítéken lévő tartalék megoldás értelmében amennyiben a brexit után nem sikerül átfogó kereskedelmi egyezséget létrehozni az unió és a szigetország között, egy olyan mechanizmus lépne életbe, amely az Egyesült Királyságot határozatlan ideig közös vámuniós szabályozási térségben hagyná az EU-val. Ezt nemcsak a kereskedelmi szempontból is ezer szállal a britekhez kapcsolódó Írország és a huszonhetek támogatják, hanem az északír–ír határon élő közösségek, a mezőgazdasági érdekképviseletek és az egykor az EU-tagság fenntartására szavazók is.
Észak-Írország helyzete persze nem pusztán földrajzi szempontból különleges: a tartalék megoldás az uniós vámkódex hatályát egyedül Belfastra terjesztené ki, így bár az uniós oldalon azzal érvelnek, hogy az északírek versenyelőnybe jutnak majd a szigetország többi részéhez képest, a szkeptikus üzleti és politikai vezetők úgy vélekednek, gyakorlatilag az uniós szabályokat kell majd követniük anélkül, hogy bárki is képviselné őket a brüsszeli tárgyalóasztaloknál. Egy másik mérlegelendő szempont, hogy ekkor Észak-Írország és a királyság többi része között keletkeznének szabályozási különbségek, emlékeztetett a BBC.
Mivel a tartalék megoldás időbeli hatálya sincs rögzítve, a kemény brexit szimpatizánsai, illetve az északír unionisták (DUP) szerint fennáll a veszélye annak, hogy akár örökre függő viszonyban maradhatnak az unióval. A DUP pedig máig az Ír-sziget békéjét biztosító nagypénteki egyezményre mutogat, amely világosan kimondja: Észak-Írország alkotmányos helyzetének bármilyen mértékű megváltoztatásához a nép felhatalmazása szükséges.
