Fordulat az utolsó pillanatban

Az utolsó pillanatban született megállapodás tegnap, az Európai Unió és Kína közötti huszonegyedik csúcstalálkozón. A két fél közös nyilatkozata szerint az ­európai vállalatoknak jóval könnyebb dolguk lesz a kínai piacokon, igaz, Pekingtől nem most hangzanak el először hasonló ígéretek. Az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja azonban az EU malmára hajthatja a vizet.

Donald Tusk, Li Ko-csiang és Jean-Claude Juncker megpróbál egyetértésre jutni Fotó: Reuters

Az Európai Unió és Kína kapcsolatára jellemző, hogy már egy diplomá­ciai találkozót lezáró, közös nyilatkozat is eredménynek számít. Li Ko-csiang (Li Keqiang) kínai miniszterelnök tegnap délután érkezett Brüsszelbe, hogy részt vegyen a két fél közötti 21. éves csúcstalálkozón, azonban egészen az esemény végéig nem volt biztos, hogy az egyeztetések eredményre vezetnek. Sajtóértesülések szerint korábban több uniós tagállam – Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, valamint Svédország és Hollandia – is jelezte, hogy nem támogatják a szokásos kommüniké aláírását, ha Kína továbbra sem biztosít kedvezőbb klímát a gazdasági kapcsolatoknak. Az utolsó pillanatban végül mégis sikerült megállapodniuk a feleknek, az eddig közölt részletek szerint Peking részben eleget tett az unió kéréseinek. Az új megállapodás értelmében Kína felgyorsítja a két fél közötti befektetési megállapodás előkészítését, valamint tovább nyitja piacait az európai vállalatok számára.

Európában okkal bővül a kínai kapcsolatokkal szemben szkeptikusok tábora. Az első EU–Kína-csúcstalálkozóra 1998-ban, Londonban került sor, majd a kezdeti eufóriát éppen a kereskedelmi aránytalanságokból adódó konfliktusok szakították meg. 2006-ban az Európai Bizottság elsőként jelezte egy hivatalos dokumentumban aggályait, ebben a mai napig ismert problémákat fogalmaztak meg. Mindenekelőtt azt, hogy az európai vállalatok nem vagy csak nehezen térnek hozzá a kínai piacokhoz, a szabad verseny feltételei nem biztosítottak. Kína ugyanis nagyvonalúan támogat egyes iparágakat, az anyagi és politikai hátszél a kínai állami vállalatoknak eleve nyertes pozíciót biztosít. A probléma jelentkezik a külkereskedelemben is.

Donald Tusk, Li Ko-csiang és Jean-Claude Juncker megpróbál egyetértésre jutni
Fotó: Reuters

Bár az elmúlt években Kína több európai termék elől elhárította a jogi és adminisztrációs akadályokat, a kereskedelmi mérleg továbbra is súlyos aránytalanságokat mutat: az Európai Unió 185 milliárd euróval exportál kevesebb terméket az ázsiai országba, mint amennyi Kínából érkezik az EU-ba. De sújtja az európai vállalatokat az úgynevezett kikényszerített technológiai transzfer is. Ez egyes kínai tartományokban arra kötelezi a nyugati befektetőt, hogy átadja a birtokukban álló innovációt. Ehhez kapcsolódik a szellemi tulajdon védelme, amiben Kínának még mindig van hova fejlődnie: a panaszosok szerint továbbra is gondot okoz az innováció, a saját fejlesztések védelme az ázsiai országban.

A tizenhárom éve hivatalosan is létező gazdasági feszültségek kezelésére számos próbálkozás született. Mindenekelőtt érdemes kiemelni a több mint öt éve húzódó, befektetési megállapodásról szóló tárgyalásokat. A 2013-ban indult párbeszéd számos fórumon zajlik, az éves csúcstalálkozók mellett alelnöki, miniszteri, ügyvezetői és szakértői egyeztetések vannak, eddig azonban képtelenek voltak dűlőre jutni a felek.

Bár ígéretekben és baráti gesztusokban a kapcsolatokban eddig sem volt hiány, az Európai Unió most bizakodó lehet. Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump egy évvel ezelőtt indította el kereskedelmi háborúját Kína ellen, ami sebeket ejtett az ázsiai óriás gazdaságán. Erről alig egy hónapja maga Li Ko-csiang beszélt a Pekingben tartott országos népi gyűlésen, ami jobb tárgyalási pozíciókat biztosít az ázsiai ország második legfontosabb kereskedelmi partnere, az Európai Unió számára. A tegnapi csúcstalálkozó érdekes kérdése, hogy vajon meddig tart a közeledés. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, Donald Tusk tanácsi elnök, valamint Li Ko-csiang tegnapi, az előzetes konfliktusokhoz képest szívélyes sajtótájékoztatója után volt olyan szakértő, aki jelezte: az Egyesült Államokkal szemben akár egy EU–Kína-egységfront is létrejöhet.