Az Európai Unió és Kína kapcsolatára jellemző, hogy már egy diplomáciai találkozót lezáró, közös nyilatkozat is eredménynek számít. Li Ko-csiang (Li Keqiang) kínai miniszterelnök tegnap délután érkezett Brüsszelbe, hogy részt vegyen a két fél közötti 21. éves csúcstalálkozón, azonban egészen az esemény végéig nem volt biztos, hogy az egyeztetések eredményre vezetnek. Sajtóértesülések szerint korábban több uniós tagállam – Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, valamint Svédország és Hollandia – is jelezte, hogy nem támogatják a szokásos kommüniké aláírását, ha Kína továbbra sem biztosít kedvezőbb klímát a gazdasági kapcsolatoknak. Az utolsó pillanatban végül mégis sikerült megállapodniuk a feleknek, az eddig közölt részletek szerint Peking részben eleget tett az unió kéréseinek. Az új megállapodás értelmében Kína felgyorsítja a két fél közötti befektetési megállapodás előkészítését, valamint tovább nyitja piacait az európai vállalatok számára.
Európában okkal bővül a kínai kapcsolatokkal szemben szkeptikusok tábora. Az első EU–Kína-csúcstalálkozóra 1998-ban, Londonban került sor, majd a kezdeti eufóriát éppen a kereskedelmi aránytalanságokból adódó konfliktusok szakították meg. 2006-ban az Európai Bizottság elsőként jelezte egy hivatalos dokumentumban aggályait, ebben a mai napig ismert problémákat fogalmaztak meg. Mindenekelőtt azt, hogy az európai vállalatok nem vagy csak nehezen térnek hozzá a kínai piacokhoz, a szabad verseny feltételei nem biztosítottak. Kína ugyanis nagyvonalúan támogat egyes iparágakat, az anyagi és politikai hátszél a kínai állami vállalatoknak eleve nyertes pozíciót biztosít. A probléma jelentkezik a külkereskedelemben is.

Fotó: Reuters
Bár az elmúlt években Kína több európai termék elől elhárította a jogi és adminisztrációs akadályokat, a kereskedelmi mérleg továbbra is súlyos aránytalanságokat mutat: az Európai Unió 185 milliárd euróval exportál kevesebb terméket az ázsiai országba, mint amennyi Kínából érkezik az EU-ba. De sújtja az európai vállalatokat az úgynevezett kikényszerített technológiai transzfer is. Ez egyes kínai tartományokban arra kötelezi a nyugati befektetőt, hogy átadja a birtokukban álló innovációt. Ehhez kapcsolódik a szellemi tulajdon védelme, amiben Kínának még mindig van hova fejlődnie: a panaszosok szerint továbbra is gondot okoz az innováció, a saját fejlesztések védelme az ázsiai országban.