Kettős mércék spanyol szemmel

Ideológiai kérdések osztják meg a társadalmat Spanyolországban, ahol csütörtök éjjel rajtolt a kampány. Az ország három voksolásra készül, hiszen a következő két hónapban tartják a parlamenti, a helyhatósági és európai uniós választásokat. A katalánkérdés és a nemzet egysége mellett a liberális eszmék térnyerése a tét — erről José Herrera, a FAES politikai elemzőközpont nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója beszélt lapunknak. A szakértő szerint nem a szélsőjobb, hanem a szélsőbaloldali pártok jelentik a veszélyt Európára, ami a multikulturalizmus talaján gyökértelenné válhat.

A katalánkérdés megosztja a társadalmat, a választásokon azonban a mérleg nyelve lehet Fotó: Susana Vera Forrás: Reuters

– A kampányban szinte minden párt arra fókuszál, hogy mi fog történni Katalóniával. Mik a lehetőségek, mit ígérnek a pártok?

– Valóban, a legfőbb kérdés ma Spanyolország egysége. A szocialistáknak volt egy megállapodása a nacionalista, a kommunista és szélsőbaloldali pártokkal néhány hónappal ezelőtt, hogy kormányozni tudjanak. Ennek következtében a Szocialista Párt, amely korábban egy mérsékelt politikai erőnek számított, elkötelezetté vált a szélsőségesek felé. Az biztos, hogy Pedro ­Sánchez miniszterelnök akar maradni, ha máshogy nem, akkor a függetlenségiek segítségével. Nem tudhatjuk, mit ajánlott fel nekik, de tény, hogy támogatják egymást, ha nem is látható módon, így biztosan lesz köztük megegyezés. A három jobbközép párt, amelyek közé a szélsőjobbnak kikiáltott Voxot is értem, ezzel szemben egységes Spanyolországot szorgalmaz.

– Ön baloldali szélsőségességről beszél, de a nemzetközi sajtó a közelmúltban egyre népszerűbb jobboldali Vox párttól retteg.

– A Vox nem jelent veszélyt a spanyol alkotmányra: nem támogat semmilyen puccsot, nem támogatja Spanyolország megosztását, épp az ellenkezője. A párt egyszerűen a következménye annak, hogy a baloldal a szélsőbal felé tolódott. Próbálják rásütni, hogy xenofób, rasszista vagy neonáci. Nagyon egyszerű kifigurázni a párt szavazóit, de meglátásom szerint sok hétköznapi ember fog rájuk szavazni. Sokkal nagyobb veszélynek tartom a szélsőbalt, hiszen ott Euró­pa-ellenes csoportokat látunk, amelyek radikális, liberális elveket képviselnek. Ilyen például a Képesek vagyunk rá (Podemos) párt, amely egy teljesen új rendet akar felépíteni.

– Sokat lehet hallani az abortusz, az eutanázia, a melegházasság kérdéseiről. Hogyan kerültek ezek a kampánytémák közé?

– Ezt a fajta kampányt még Pedro Sánchez elődje, José Luis Zapatero szocialista kormányfő kezdte el. Megpróbált minden területen konfrontációt kelteni. A kampány lényege, hogy a modernség kerüljön szembe a tradícióval. Ha a tradicionális család egy férfi és egy nő házasságán alapul, akkor támogatják a melegházasságot. Ha a jobboldal az élethez való jog mellett foglal állást, akkor ők a halálhoz való jog mellett. Azt mondják: mi vagyunk a modernek, és a társadalom minden eddigi tradícióját leromboljuk.

– Mennyire nyitottak erre a spanyolok?

– Azt gondolom, annyira nem. A választásokon nagy meglepetésre számítok. Ezt lehet érezni, amikor beszélgetsz az emberekkel. Ezek a morális viták mind személyes kérdések, és az emberek nem akarnak politikai úton véleményt nyilvánítani ilyesmiben. Bár a baloldal mindezzel szavazatot akar szerezni, szerintem valójában veszíteni fognak. Ez az egyik oka annak, hogy a Vox népszerűsége emelkedik, hiszen ők állnak ki a leginkább a politikai korrektséggel szemben.

A katalánkérdés megosztja a társadalmat, a választásokon azonban a mérleg nyelve lehet
Fotó: Reuters

– Spanyolország úgy lett ismert az utóbbi hónapokban, mint a befogadás bástyája. Mennyire érezhető ez itt?

– Könnyű elferdíteni a sajtóban a tényeket. Tulajdonképpen Pedro ­Sánchez kormányfő csak egy show-t csinált a médiának, amikor befogadta azt a négyszáz főt szállító hajót, amelyet Olaszország elutasított. Valójában nem lett befogadóbb Spanyolország: rengeteg a kettős mérce. Csak hogy még egyet említsek: itt is sokan tiltakoznak Orbán Viktor magyar miniszterelnök és kormánya ellen a határkerítés és a szigorú menedékkérelmi rendszer miatt. Közben Spanyolországban több mint 75 ezer venezuelai kér menedéket, és ebből összesen hétszázat fogadtak be. Könnyű téves koncepciókat alkotni egy másik országról. Egy hete Magyarországon jártam, a röszkei határhoz is ellátogattam. A spanyol hírekben Orbán Viktor új berlini falaként emlegetett kerítésének mérete alig fele annak, amivel Spanyolország rendelkezik a két exklávé, Ceuta és Melilla határán.

– A spanyol kampány témáiból mintha hiányozna a bevándorlás. Ez nem jelent itt problémát?

– A bevándorlás témája itt nem olyan erőteljes, mint a legtöbb európai országban. Elsősorban azért, mert egy sikeres asszimilációs folyamaton vagyunk túl. 1996 és 2006 között 6,5 millió bevándorló érkezett a 39 milliós lakosú Spanyolországba. Legtöbbjük Dél-Amerikából és Kelet-Európából jött, ­hasonló nyelvvel, kultúrával, értékekkel, így nem volt nehéz az integráció. Jelenleg csak kisebb muszlim, iszlamista csoportok vannak, akik nem akarnak asszimilálódni. Ez előrevetíti, hogy a bevándorlás később probléma lehet. Ma Spanyolországban a déli határok jelentik a gondot. A Marokkóval szomszédos Ceuta és Melilla a világ azon két régiója, ahol a legnagyobb gazdasági különbség van a határ két oldalán. De a legtöbben nem ott szöknek át, nem a tengeri útvonalon érkeznek, hanem a repülőtereken. Sok ezer ember jön, főként Dél-Amerikából turistaként, csak éppen három hónap után itt maradnak az országban.

– Mire számít Spanyolország az Európai Unióban a választásokat követően?

– Az EU-ban szükség van egyensúlyra a nemzetek között, ezért nagy hibának tartjuk a brexitet. Kell az unió­ba egy olyan partner, amely elkötelezett a transzatlanti kapcsolatok mellett. Fontos a kapcsolat az USA-val, hiszen ők is részesei a Nyugatnak. És a nyugati világ sorsa az, ami most a kockán forog. Az EU-n belül így még nagyobb szükségünk lesz ellensúlyra a nagyobb országokkal szemben. A visegrádi országok csoportja egy ilyen tényező lehet. Hiszem, hogy ez egy jó kezdeményezés, amelyre szükség van, hogy képviselve legyenek a különböző nézetek, és ne alakuljon ki egy monolitikus Európa.

– Nem félnek attól, hogy az euroszkeptikusok átveszik a hatalmat az unióban?

– Én nem félek. Tudom például, hogy Orbán Viktor elkötelezett az EU mellett, csak más a felfogása erről. Rengeteg embert ismerek a Voxból is, akik szintén Európa-pártiak. Sokkal inkább tartok a szélsőbaloldaltól, hiszen ha követjük az ő útjukat, az Európa végét jelent­heti. Nem hisznek a nyugati értékekben, a keresztény gyökerekben, ez az igazi veszély. Ha talajt biztosítunk a multikulturalizmusnak, egy hamis Euró­pa jön létre, amelynek nincsenek gyökerei. Ha mindenkit befogadunk, rövid idő alatt lerombolhatjuk Európát. Azok, akik meg akarják védeni Európa valódi esszenciáját, a nemzetek mellett elkötelezettek.

– Mit gondol, meddig maradhat Európa e kettős mércék fogságában?

– Szerintem az emberek okosabbak, mint azok, akik az álhíreket gyártják. Nem akarják, hogy manipulálják őket. A közelgő választásokon sok meglepetés születhet, hiszen a polgárok érzik, hogy szükségünk van erős vezetőkre.