Az ENSZ biodiverzitással és ökoszisztéma-szolgáltatások védelmével foglalkozó kormányközi platform (IPBES) jelentése az egyik legkeményebb vádbeszéd arról, hogy milyen felelőtlenül bánik az emberiség az otthonával, a Földdel.
A politikai döntéshozóknak készített negyvenoldalas összefoglaló egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy az embertől a Föld mindig szenvedett, a bolygó élővilágában okozott karcolások azonban az elmúlt ötven évben mély hegekké váltak.
1970 óta a világ népessége megduplázódott, a világgazdaság négyszeresére nőtt, míg a nemzetközi kereskedelem tízszeresére bővült. Az emberek táplálása, ruházkodása és energiaigényének fedezése az erdőket megdöbbentő sebességgel pusztította, különösen a trópusi területeken.
Fotó: Reuters
1980 és 2000 között százmillió hektár trópusi erdőt irtottak ki: Dél-Amerikában azért, hogy szarvasmarhák tudjanak hol legelni, illetve Délkelet-Ázsiában a pálmaolaj-ültetvényeknek. Az erdőknél a vizes élőhelyek rosszabb állapotban vannak: az 1700-ban létezett ilyen élőhelyek mindössze 13 százaléka maradt meg 2000-re.
Városaink kiterjedése gyorsan bővül, napjainkban kétszer akkora területet foglalnak el, mint 1992-ben. Csillapíthatatlan étvágyunk brutális mennyiségű hulladékot termel – kizárólag a műanyagszennyezés tízszeresére nőtt 1980 óta.
Minden évben 300-400 millió tonna nehézfémet, oldószert, mérgező iszapot és egyéb hulladékokat bocsátunk a vizekbe. Mindezek hatására az ember nagyobb számban öli a fajokat, mint valaha.
Az értékelés szerint az állatok és növények negyede fenyegetett – évtizedeken belül egymillió faj pusztulhat ki a bolygóról. A pusztulás mértéke tízszer-százszor nagyobb az elmúlt tízmillió év átlagánál.
