Irakra is kihat az iráni feszültség

Az Egyesült Államok Irán-politikájának egyik hozadéka, hogy patikamérlegen kimért egyensúlyozásra kényszeríti a Washingtontól és Teherántól egyaránt függő iraki vezetést. Ez pedig a 2003-as amerikai invázió óta megteremtett törékeny belső egyensúlyt is kockára teszi.

Amerikai katonák pihennek járművükön Moszultól keletre Fotó: Reuters

A napokban Irak elhagyására utasította az amerikai ­külügyminisztérium a közel-keleti országban dolgozó, nem nélkülözhetetlen kormányzati alkalmazottait.

Megbízható hírszerzési forrásokra hivatkozva ugyanis Washington azt állítja, az iráni Forradalmi Gárdához (IRGC) köthető iraki siíta milí­ciák közvetlen fenyegetést jelentenek a térségben tartozó amerikai állampolgárokra.

A perzsa haderő egyik szervezeti ágának számító IRGC-t egyébként alig egy hónapja minősítette terrorszervezetnek Donald Trump amerikai elnök. Erre válaszul az iszlám köztársaság legfelső nemzetbiztonsági tanácsa ugyancsak terrorista szervezetnek nyilvánította az Egyesült Államok hadseregét.

Amerikai katonák pihennek járművükön Moszultól keletre
Fotó: Reuters

Az iráni fenyegetés miatti aggodalmak elsődleges szószólója ezúttal is John Bolton, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, akiről ismeretes: évtizedek óta keményvonalas fellépést szorgalmaz Teheránnal szemben.

Az amerikai sajtó szerint a tanácsadó információi az izraeli hírszerzéstől származhatnak, ez azonban nem nyert megerősítést, ahogy az sem, valóban támadástól kell-e tartaniuk az Irakban tartózkodó amerikaiaknak.

Akár igazak a híresztelések, akár nem, annyi bizonyos, hogy Irak rendkívül nehéz helyzetbe került a Washington és Teherán között hetek óta zajló, egyre inkább elmérgesedő adok-kapok miatt.

Az iraki politikára a 2003-as amerikai invázió óta rendkívüli befolyást gyakorol a két fő nemzetközi „gyámja” közötti verseny. Ez nem csupán polarizálja, de meg is bomlasztja az ország törékeny belső egyensúlyát, egyúttal felszínre hozva a régóta lappangó regionális törésvonalakat. A jelenlegi helyzetnek azonban éppen George W. Bush ágyazott meg Szaddám Husszein egykori iraki elnök, illetve a holdudvarába tartozó szunnita elit porrá zúzásával.

A felboruló erőviszonyok következtében ugyanis – a többségi elvnek megfelelően – teljes mértékben síita kormányzat került Irak élére, ez pedig azóta is változatlan.

Washington pedig ennél nagyobb szívességet aligha tehetett volna az Amerikát egyébként „Nagy Sátánként” emlegető perzsa államnak, amely már régóta egy síita félhold létrehozásán munkálkodik azzal a céllal, hogy Kuvaiton, Irakon, Szírián és Libanonon keresztül – azaz tengertől tengerig – felügyelete alatt tartsa az olajszállítást.

Teherán pedig elégedett lehet: másokkal összefogva Bassár al-Aszad elnököt is sikerült hatalmon tartani Szíriá­ban, miközben Libanonban is minden korábbinál kiterjedtebb hálózatot tudott létrehozni a nyugati országok többsége által terrorszervezetként számon tartott ­síita Hezbollah. A teljes sikerhez azonban mindenképp szükség van Bagdad megtartásához is.

A Trump által tavaly felrúgott 2015-ös iráni atommegállapodás, illetve az arra a múlt héten adott teheráni válaszlépés következtében eszkalálódó nemzetközi konfliktus szakértők szerint akár egy újabb pusztító regionális háború táptalaja is lehet.

A Deutsche Welle által idézett elemzők szerint Irak rendkívül nehezen tud egyensúlyozni az Egyesült Államok biztonsági partnereként, ötezer amerikai katonával a területén. Ádil Abdel Mahdi iraki miniszterelnök a Bolton által hangoztatott „iráni fenyegetéssel” kapcsolatban csupán annyit mondott, semmilyen erre utaló jelet nem figyelt meg.

Ugyanakkor Washingtont is sie­tett biztosítani afelől, hogy Bagdad minden vállalt kötelezettségét teljesíti Amerika felé. Guido Steinberg, a németországi Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének munkatársa ugyanakkor úgy véli, Teherán aligha dönt úgy, hogy iraki földön nyíltan megtámadja az amerikai csapatokat.

A szakértő szerint az sokkal valószínűbb forgatókönyv, hogy az Iránhoz köthető milíciák például rakétatámadásokat indítanak az amerikai csapatok ellen. De az iráni haderőnek nincs esélye az amerikai csapatok elleni közvetlen csatában, tette hozzá.