A félelem a terror szülőatyja

— Amíg nem jutunk el a kölcsönös tiszteletig, a másikban tisztelve az emberi méltóságot, addig mindig meg fogjuk feszíteni az izmainkat, mint a történelem során folyamatosan — mondta lapunknak adott interjújában Hasszán bin Talal herceg. A korábbi jordániai uralkodó öccse, a mostani király, II. Abdullah nagybátyja szerint Európa migrációs problémáit a Közel-Keleten érdemes elkezdeni kezelni.

A jordániai király nagybátyja szerint a regionális párbeszéd hiánya jelenti a problémát Fotó: Havran Zoltán

– Mi, európai keresztények nem igazán tudjuk, hogyan élnek a Közel-Keleten. Ezzel egy időben a közel-keletiek se tudják, hogy élnek az emberek Európában. Van lehetőség a közeledésre?

– Meglep, hogy európai kereszténységről beszél, hiszen a kereszténység éppenséggel a Közel-Keleten született. Nem lehet emberi jogokról beszélni, ha az csak egy külön csoport tagjainak elérhető, míg másoknak, akik nem tartoznak a befolyási övezetedbe, ezek a jogai nincsenek meg. Amíg nem alakul ki a kíváncsiság a másik iránt, addig esélytelen, hogy megértsük egymást. Yunus Emre valamely művének lefordítása ­európai nyelvekre valószínűleg többet tesz a megértés érdekében, mint bármennyi hivatalos találkozó. Az embereknek szükségük van az emlékeztetőre, hogy mindannyian egyazon emberiség tagjai.

A jordániai király nagybátyja szerint a regionális párbeszéd hiánya jelenti a problémát
Fotó: Havran Zoltán

– Ez így elég indoklásul?

– Ez így nem. A természet gyűlöli a vákuumot, nem is tűri meg sokáig. A vákuum az irányítók és az irányítottak között van, a vezetők ugyanis sokszor hihetetlen távolságban vannak az emberektől. Ezért kell egy közös cél, főleg a fiataloknak. Egy párizsi találkozón arról beszéltünk, hogyan tudnánk a közösségi médiát toleránsabbá, jobban informálttá tenni. Legalább legyen valami alapvető információs szint. A vietnami háború után derült ki: az amerikaiak többsége nem tudta, hogy Vietnam Kína hagyományos ellenfele. Azt hitték, Kína szövetségesét támadják.

– A tolerancia nem azt jelenti, hogy az egyén elviseli a másik embert, a véleményét, az identitását? Elvezethet-e a tolerancia bármikor is a szeretethez?

– Egyetértek önnel, de emlékezzen rá, a boszniai háború idején az emberek szerették egymást, majd egy pillanat alatt kitört az erőszak, amikor a központi hatalom eltűnt. A libanoni keresztények és muszlimok kiválóan ismerték egymást, majd egy csapásra egymás ellen fordultak. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, igen, ez a cél, hisz benne mindenki, mégse tudunk így élni. Hat éven át voltam a Vallások és a Béke Világkonferencia moderátora. Kelet-Timor­tól Sier­ra Leonéig jártuk a világot, és a tárgyalás nemes tevékenységére buzdítottunk mindenkit. Ezt sok esetben a helybé­liek nem értették.

– Hazájában, Jordániában nincs elég hely, nincs elég termőföld, nincs elég pénz, nincs elég víz, van viszont rengeteg menekült és migráns. Miként él Jordánia?

– Jordánia mindig nyitott kapukkal fogadott mindenkit. Elég csak az 1948-as háborút említeni, amikor a palesztin menekülteket nemcsak befogadtuk, de állampolgárságot is adtunk nekik. Az 1967-es háborút követően nyilvánvalóvá vált, hogy a palesztinok saját identitással bírnak, amit nem akarnak feladni. Ma nagyjából 52 különböző nemzetiség él Jordániában. Ha a szíriaiakról vagy az irakiakról beszélünk, sokan úgy gondolkodnak, Jordánia lesz számukra az ugródeszka. Európa migrációs problémái itt, a Közel-Keleten kezdődnek. Simon Peresz néhai izraeli miniszterelnökkel vetettük fel az európaiaknak a kilencvenes években egy pénzalap létrehozását, amely segítené a régiót Marokkótól Irakig. Vízre, élelmiszerre, lakhatásra, oktatásra, egészségügyre fordíthatnánk a pénzt vagy a szegényeket segíthetnénk belőle. Az európai nagyhatalmak nem voltak érdeklődőek, pedig ezzel elő lehetett volna segíteni, hogy ne induljanak meg Európa felé az emberek.