Egy egyszeri lelki élmény, amely olyan volt, mint maga az élet – így jellemezte Holló László előadótanár, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánhelyettese a találkozást a szentatyával.
„Esett az eső és áradt az áldás. Búcsú volt a javából, ami segít abban, hogy visszatérjünk a kegyelem állapotába, hogy jobbá váljunk. Aki piknikre vágyott, ez alkalommal joggal, otthon maradhatott. Együtt voltunk és az együtt való lét szolgálatára buzdított bennünket a pápa, hogy legyünk együtt a nemzetek, a felekezetek, a vallások vagy a valláson túli lét szeretetközösségében. Szent Péter utódja, az egyház látható feje jött el hozzánk. Ide, ahol itthon vagyunk és vendégünkként fogadhattuk őt. Örömmel fogadtuk, de – talán a körülményeknek tudható be – nem tudtuk kitörő örömmel fogadni. A mi földünknek magasak a hegyei, zord a klímája, népünknek a mindennapi kenyérért és jogaiért évszázadokon keresztül folytatott küzdelme mindig fölöttébb nehéz volt. Ezek a nehézségek rendkívüli erőfeszítéseket követeltek, és ez magyarázza meg, hogy népünk jelleme komoly és kemény, néha talán kissé merev és büszke is. Ferenc pápa elhozta nekünk a tiszta jézusi tanítást, amire nagy szükségünk van, és mi befogadhattuk és befogadhatjuk a továbbiakban is, amikor ízlelgetjük és újra és újra átelmélkedjük a prédikációban hozzánk intézett szavait. Remélem, nem vagyunk ehhez túlságosan is kemények” – részletezte a Magyar Nemzetnek csíksomlyói élményeit Holló László.
Fotó: Havran Zoltán
A bukaresti média gyakorlatilag percről percre végigkövette Ferenc pápa háromnapos programját, korrekt módon és a legtöbb esetben az eseményhez illő szakszerűséggel számolt be a látogatásról. Micaci Cristian, a pápalátogatáson a négy erdélyi egyházmegye sajtósa a Romkat erdélyi portálnak arról számolt be, hogy a szentatya kíséretében lévő külföldi újságírók rácsodálkoztak a csíksomlyói helyszínre, nem értették, hogy miért nem lehetett ott fogadni a pápát, ahol általában szokták: városok központjaiban, aszfaltozott utakon, tereken.
