Kazahsztán nem akar változtatni

Ahogy azt előre sejteni lehetett, Kazahsztán szemében sokat számított, hogy a márciusban lemondó Nurszultan Nazarbajev államfő kit látna szívesen megüresedő széké­ben. Kaszim-Zsohárt Tokajevre a gigászi ország nagyjából 11 millió szavazójának 70 százaléka szavazott a vasárnapi elnökválasztáson, ő volt az az ember, akit a Haza Atyja népe figyelmébe ajánlott.

Nurszultan városa véletlenül se mondható tipikusnak az országban Fotó: EPA/IGOR KOVALENKO

Húsz éven át építették, majd egy mozdulattal kitörölték a mindennapokból Asztanát. Nem a városról van szó természetesen, hanem a brandről, amely a világ legtudatosabban épített országimázsának zászlóshajója volt. Asztana nem valami romantikus szó, annyit jelent kazah nyelven, hogy főváros, így az ott lakóknak talán még furcsa is lehetett a fantáziátlan elnevezés, de azért húsz év alatt mindenki megszokta. Asztana expót rendezett, az akkor felépített irodanegyedben ma az Asztanai Nemzetközi Pénzügyi Központ (AIFC) működik, amelyet Nurszultan Nazarbajev nyitott meg tavaly. Asztanai folyamat néven ismert a szí­riai béketárgyalások egyik iránya, amelyen részt vesz Irán és Törökország is, a nemzeti légitársaság az Air Astana, s ez a kazah­zászlókék mez látható a kerékpáros körversenyeken is, mellrészén Astana felirattal.

Ezt tette zárójelbe Kaszim-Zsohárt Tokajev, a szenátusi elnökből lett ideiglenes, mára megválasztott államfő, aki arra szólította fel a parlamentet, hogy a hazáért tett szolgálataiért Nurszultan Nazarbajevről nevezzék el Asztanát. A parlament pedig megszavazta a javaslatot, a hivatalos papírokról lekerült Asztana neve, s felkerült oda Nurszultan. De az átállás nem teljes és nem is lehet az. Az asztanai folyamat ezentúl Nurszultanban kap helyet. Az AIFC székhelye Nurszultan, hasonlóan a mumbai tőzsdéhez, amely ma is a Bombay Stock Exchange nevet viseli, pedig 1995 óta a város már Mumbai.

A név kötelez

Nurszultan Nazarbajev imázsa Kazahsztánban jóval túlmutat saját személyiségén, mondta lapunk kérdésére Roman Vaszilenko. Kazahsztán külügyminiszter-helyettese szerint így akarta az ország kimutatni tiszteletét a nagy vezető előtt, aki nélkül biztosan másként alakult volna a sorsuk. Lehettek volna iszlamista forrongások, egymást követő, gyengekezű kormányok, az ország széteshetett volna több részre, a nagy országok lerabolták volna az ásványkincseket, Asztana pedig nem épült volna meg, hogy ma hirdesse az államalapító elnök nevét. Az Astana Times is azt írta, Washington is az amerikai elnökről kapta a nevét, így nincs ezzel semmi probléma, bár esetükben talán jogos volna az újság nevének átalakítása. A fiatalabb nemzedék kicsit másként gondolkodik.

Nurszultan városa véletlenül se mondható tipikusnak az országban
Fotó: EPA/IGOR KOVALENKO

– Talán meg lehet változtatni Moszkva, Párizs vagy London nevét is? – kérdez vissza Csingiz, egy Almati városából származó fiatal. Ő egyáltalán nem örül annak, hogy Asztana Nurszultan lett.

– Nem kérdés, hogy az elnök minden tiszteletet megérdemel az ország fejlődéséért tett erőfeszítéseiért – ismeri el a fiatalember, de rámutat, már így is számos közintézmény, iskola, utca van elnevezve a köztársaság első elnökéről.

Szerinte a főváros átnevezése egy olyan jelzés, amely azt mutatja, milyen irányba fog haladni Kazahsztán fejlődése, ám ezt a jelet sokan nem látják. A fiatalember mellett Alma, egy asztanai lány is tamáskodva fogadja, hogy ma már Nurszultan a városa neve. Mindketten a Nazarbajev-generáció tagjai, harminc alat­tiak, fiatalabbak, mint Asztana, így azon nemzedékből származnak, akiknek a külföldi utazás csak egy ugrás, európai egyetemeken tanulhatnak, sokkal jobban képzettek és gazdagabbak, mint szüleik. Alma Európába készül, bár elismeri, vajmi keveset tud az ottani életről, és azt se tartja elképzelhetőnek, hogy az öreg kontinensen éljen huzamosabb ideig. Mert kazah, és ez a sztyeppe a hazája, ahol mindent ismer.

Közép-Ázsia Svájca

Kazahsztán viszont nem Európa, hanem Ázsia, nem demokratikus hagyományok alapján épült fel ilyenné, és Nurszultan városa még véletlenül se mondható tipikusnak az országban. Kazahsztánban még mindig sokkal több a ló, mint az ember. A város közepén álló Bajterek kilátótorony – amelynek formáját Nurszultan Nazarbajev elnök tervezte meg – tetejéről tökéletesen látható, hol ér véget a város, s hol kezdődik a valódi Kazahsztán.

Csakhogy idáig el kellett jutni, hogy az a kilátó megépüljön, s a kazahok nem lettek volna hajlandók elfogadni valakit, akit a nyakukra ültetett valami idegen. Nurszultan Nazarbajev is azért lehetett elnök, mert a nép, a hatalmasságok, az üzletemberek, a törzsek elfogadták. Ennek tudatában irányít, senkinek se ad többet, mint amennyit az megérdemel, kiegyensúlyozza az erőcsoportok viszálykodását, s összefogja a rendkívül sok nemzet alkotta Kazahsztánt. Miként azt Roman Vaszilenko is mondta, nem etnikai kisebbségként tekintenek a különböző népekre, itt mindenki a kazahsztáni nemzet tagja, legyen az orosz, kazah, német vagy akár koreai, attól függően, Sztálin kit hajtott ide ötletszerűen.

A választás maga pedig minden nyugati igényt kielégít, hiszen szándékosan igyekeztek nagyon tisztává tenni az első, Nurszultan Nazarbajevet a szavazólapon nem szerepeltető elnökválasztást. A kazah hatóságok ezernél is több külföldi megfigyelőt hívtak az országba, akik ellenőrizhették, minden szabályosan működik-e. A külügyminiszter-helyettes szerint az, hogy hét jelölt indult az elnöki posztért, igazi versengést generált, ráadásul egyikük egy nő, ez pedig nem általános az iszlám társadalmakban.

– Egyik jelölt se hirdette azt, hogy változtatna az ország külpolitikáján – mutatott rá Vaszilenko, hangsúlyozva, Kazahsztán folytatni fogja eddig megismert útját, a fejlődés irányát megtartja, hiszen hatalmas eredmény, hogy miközben 1995-ben a kazah köztisztviselők szinte nem is kaptak fizetést, üresek voltak a boltok és megrekedni látszott az ország fejlődése, 1999 óta nem volt recesszió, a hazai össztermék pedig a kétezres évek elején tíz százalékkal nőtt évente. Ez még tavaly is 4,1 százalékos bővülést jelentett, így az irányt tartani fogják, főleg annak tudatában, hogy Nurszultan Nazarbajev csak az elnöki posztról mondott le, de nagyon is jelen van és részt is vesz az irányításban.

A Haza Atyja kitüntető címet birtokló Nazarbajev ugyanis nem akart abba a hibába esni, hogy utódlásával nem foglalkozik. A nagyon érzékeny problémát akkor akarta megoldani, amikor jó egészségnek örvend és a kezében tudja tartani a szálakat. Délelőtt tíz órakor érkezett meg frissen és mosolygósan az egyik nurszultani közintézménybe, amelynek falán emléktábla hirdette, hogy a Fiatalok Sportközpontjának felépítése az elnök javaslatára történt. Nagyjából húsz perccel előzte meg őt leánya, Dariga Nazarbajeva, aki jelenleg a szenátus elnöke.

Átlátszó urna, tiszta választások. Az imázsra is odafigyelnek
Fotó: REUTERS/Pavel Mikheyev

A napok csendje

Bár ez a választás mindenképpen történelmi, Nurszultanban szinte semmi nem utalt arra, hogy választást tartanak. Nincsenek falragaszok, választási események, egyetlen olyan óriásplakátot láttam, amelyen Tokajev neve volt olvasható. Ennek egyik oka az lehet, hogy a kazahoknak még bele kell tanulniuk a politizálásba az első elnök háttérbe húzódását követően. A háttérben, a nem látható Kazahsztánban, amely Nurszultantól távol esik, minden bizonnyal már megszülettek azok a megállapodások, amelyek alapján folytatódhat Kazahsztán csendes és megbízható haladása előrefelé.

Egy liter 96-os oktánszámú benzin 172 tengébe kerül az OIL nevű cég kútjánál, ez 130 forint a nálunk soha nem árusított fajtáért, bár valószínűleg bírja minden motor. Az olaj megmarad Kazahsztánnak, ez minden olajban gazdag ország számára örök áldás és átok. Áldás, hiszen a fekete arany mindenkinek kell, s csak ki kell szivattyúzni a föld alól, majd eladni, akár „lábon”, és a bevételt fel lehet használni a fejlesztésre. Átok is, mert az olaj adta havi fix nagyon könnyen azt eredményezi, hogy az állam nem tesz semmit, csak az olajra támaszkodik, a társadalom pedig azt érzi, semmi feladat nem áll előtte. Márpedig Kazahsztánban van tennivaló, így a hatalmas korrupció letörése elsőrendű, de nehezen megoldható feladat, és az elmaradott régiók felemelése is több, mint pénzkérdés.

Új lakó a palotában

Jeges nyugalom fogott el, mert tudtam, hogy mit kell tennem – mondta újságíróknak a megválasztott kazah elnök, összefoglalva érzéseit azt követően, hogy őt választották meg a vasárnapi választáson. Kaszim-Zsohárt Tokajev (képünkön) néhány órával később láthatóan jókedvűen válaszolgatott egy órán át az újságírók kérdéseire, egy alkalommal leintve sajtótitkárát is, aki túl hosszúnak ítélte meg a tájékoztatót. Az elnök közölte, a néhány városban, így Nurszultanban és Almatiban is tapasztalt demonstrá­ciókkal a rendőrség megfelelően járt el, és megköszönte a hatóságok munkáját, hogy nem engedték a tiltakozóknak megzavarni a rendet. Köszönetet mondott a kazahsztániaknak, hogy nagy arányban elmentek szavazni és tiszta választást bonyolítottak le. Hozzátette, nem tervezi a kormány össze­állításának megváltoztatását, ahogy egyelőre azt sem időszerű eldönteni, hogy legyen-e előrehozott parlamenti választás Kazahsztánban. A tervek szerint az új elnök június 20-án teszi le az esküt, ehhez azonban még szükség van a parlament lépéseire. Tokajev rámutatott, nem szereti az „átmenet” kifejezést, amely Nurszultan Nazarbajev korszakát követően használatos.

Fotó: MTI/EPA/Igor Kovalenko

– Meg­választott, teljes joggal felruházott elnöke vagyok Kazahsztánnak – szögezte le. Hozzátette, a térségbeli országok mindegyikének vezetője felhívta telefonon, hogy gratuláljon neki a választási győzelméhez, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök is, akivel a sajtótájékoztatót megelőzően beszélt telefonon. Megerősítette, hogy az Oroszországgal fennálló stratégiai együttműködési megállapodásukat folytatni akarja. Megemlítette, hogy az elődje Borisz Jelcinnel, Vlagyimir Putyinnal és Dmitrij Medvegyevvel is együtt dolgozott, amikor ők voltak az orosz elnökök, és ő is közeli kapcsolatot tervez Moszkva irányítójával, minthogy az orosz kapcsolat a kazah belső stabilitást is jelentősen meghatározza. Arra is rámutatott, hogy Kazahsztán kiemelt fontosságot tulajdonít a Kína által tervezett Egy út, egy övezet projektnek, amelyet nem véletlenül ebben a városban, az akkor Asztanának nevezett kazah fővárosban indították útjára ilyen formában Hszi Csin-ping (Xi Jinping) látogatása idején.