Mahmúd Abbász palesztin elnök előre jelezte, kudarcra vannak ítélve a Manámában, Bahrein fővárosában tervezett tárgyalások a béketervről. Abbász szerint „szükségünk van gazdasági támogatásra, pénzre, de mindenekelőtt politikai megoldást kell találni. Elfogadhatatlan számunkra, hogy egy politikai kérdésből gazdasági kérdést csináljanak.”
A jelek szerint viszont az Egyesült Államok pontosan így gondolkodik. Tíz év alatt ötvenmilliárd dolláros befektetést tervez a palesztin területeken, és egymillió új munkahelyet hozna létre. A térségben nagyszámú palesztin menekültnek otthont adó államok is megkapnák a saját részüket a projektekből, így 6,3 milliárdos juttatást kapna Libanon, 9,1 milliárdot Egyiptom és 7,4 milliárdot Jordánia. Vasárnap a marokkói Rabatban is utcára vonultak, és az „áruló arab rezsimek” ellen emelték fel szavukat a tömegek. A manámai találkozón részt vesz Marokkó, Izrael, valamint Szaúd-Arábia és természetesen Bahrein is, ám a Palesztin Nemzeti Hatóság bojkottálja a rendezvényt.
A tervvel szemben kritikus hangok szerint az amerikaiak egyszerűen be akarják fagyasztani a jelenlegi helyzetet, és pénzzel elfogadtatni a világgal, hogy a palesztinok rajtavesztettek, Izrael megvásárolja a békét és a stabilitást az amerikaiak pénzén.
Fotó: Reuters
Márpedig az eredeti elképzelés Palesztina ügyében – és az Arab Liga létrehozása mögött – az volt, hogy egyetlen állam se engedélyezze a palesztin menekültek állandó letelepítését saját területén, csak ideiglenes megoldásról lehet szó, hiszen ahogy valamely arab állam befogadja a palesztinokat, az izraeliek azt fogják javasolni, menjen oda az összes többi palesztin. Később Szíria és Jordánia is befogadott rengeteg palesztint, így a negyvenes évek végén még szilárd egységfront számos alkalommal megbomlott, ám az amerikai béketerv mégis szentesítené a helyzetet, ami az aggódók szerint Ciszjordánia telepekkel való benépesítését és az arabok onnan való kiszorítását eredményezné. A Palesztin Nemzeti Hatóság egyértelműen leszögezte, a pénz másodlagos a politikai megállapodás fényében, azaz csak az izraeliekkel való megegyezést követően lehet az anyagi ösztönzőkről beszélni. Mohamed Stajeh palesztin miniszterelnök szerint a palesztin gazdaság épp az izraeli megszállás miatt nem tud működni, erről azonban nem tesznek említést a munkadokumentumokban.
