– Ausztrália világszerte ismert szigorú bevándorláspolitikájáról, amely – a magyar kormány keményvonalas álláspontjához hasonlóan – gyakran kerül a nemzetközi jogvédő és civil szervezetek kritikáinak kereszttüzébe. Canberra és Budapest a világ két különböző pontján fekszik, a földrajzi távolság pedig a hasonlóságok és párhuzamok helyett inkább a különbözőségeket sejteti. Mit tapasztalt útja során?
– Gyakran fogalmazzák meg Magyarország ellen vádként, hogy mi vagyunk Európa Ausztráliája, ez azonban számunkra nem sértés, sokkal inkább elismerés, hiszen hazánk követendő példaként tekint a határok megvédése és az illegális migráció megfékezése érdekében alkalmazott ausztrál intézkedésekre. Általánosságban elmondható, hogy a két ország sok tekintetben rendkívül hasonlóan látja a világot, illetve a nyugati civilizációt sújtó ideológiai és gyakorlati kihívásokat. Látogatásom során pedig azt is alkalmam volt megtapasztalni, hogy ezt a közös alapot Canberrában is számontartják. Lényeges hasonlóság, hogy Ausztráliában is egy konzervatív kormány van hatalmon, amely a migrációval szembeni zéró tolerancia mellett tört lándzsát, miközben a politikai korrektség és a baloldali–marxista gyökerű ideológiák intézményekbe betüremkedő ereje ellen is felvette a harcot – nem mellesleg pedig épp nemrég kapott ismételten erős felhatalmazást a választóktól. A távolság tehát csak földrajzi tekintetben nagy, ideológiai szempontból a két ország nem is lehetne egymáshoz közelebb.

Fotó: Teknős Miklós
– Amiben azonban Ausztrália nyilvánvalóan különbözik, ha nem is Magyarországtól, de Európától, hogy egy rendkívül alapos technikai hátteret dolgozott ki az illegális bevándorlók ellen, és azt szigorúan be is tartja.
– Pontosan. Ez az intézkedés ráadásul a nemrég a miniszterelnöki székbe kerülő Scott Morrison nevéhez köthető, aki 2014-ben – akkor még bevándorlásügyi miniszterként – a migrációbarát irányvonallal szakítva életre hívta a Szuverén határok művelete nevű programot. Ennek lényege, hogy deklarálja: Ausztrália sosem lesz az otthona annak, aki illegális úton – az ő esetükben csónakkal – próbál meg az ország területére jutni. Ha egy hajó mégis eléri Ausztrália partjait, akkor a környező szigetek egyikén kivizsgálják a menekülés okát, illetve hátterét, aztán a naurui vagy a Pápua Új Guinea-i befogadóállomásra szállítják őket. Ebben a vonatkozásban az ausztrálok következetessége a legnagyobb tanulság: egyszerűen nem engedik az illegálisan érkezőket az ország területére lépni, mert tudják, hogy ha egyszer kivételt tesznek, azzal precedenst teremtenek, nem mellesleg azokat is bátorítanák, akik még nem indultak útnak.