– Mi csak azt szeretnénk, hogy meghalljanak minket, hogy legyen valamilyen kommunikáció köztünk és a hongkongi kormány között – mondja. Lam minden sajtótájékoztatóján elmondja, figyeli és érti a fiatalok szavát, a hongkongi diák szerint azonban ez csak duma. – Többségünk már azzal elégedett lenne, ha a közösségi médiában beszélhetnénk vele – teszi hozzá.
A színpadon továbbra is diákok beszélnek, korukhoz képest összeszedetten. Kedvenc témájuk persze a lázadás, vagyis: miért van joguk ahhoz, hogy fiatalon az utcán lehessenek? Egy hongkongi újságírótól tudom meg: a tinédzserek tüntetését belpolitikai vita előzte meg. Az oktatási hivatal felszólította a tanárokat, ne támogassák a diákmegmozdulást, mire válaszul a pedagógusok egy civil szervezete, a tüntetések támogatójaként, a hatósági ukáz ellenében is felszólalt. Az egyébként is megosztott tanári kar ismét egymásnak esett. Talán az ügy valóban lendületet adott a tüntetéseknek, a fiatalokat látszólag mégsem a politikai problémák mozgatták meg. A fárasztó beszédek után élednek fel igazán. Szlogeneket kezdenek kántálni, ütemes ordításuk megtölti a teret.
– Kitartásra, a tüntetések folytatására buzdítanak – segít ki egy fiatal srác, miközben a tömeget figyelem. Kérdésemre elmondja, ma este nem kell balhéra számítani, a fiatalok időben hazamennek. A tömegen lassan tényleg felülkerekedik a fesztiválhangulat, a diákok csoportja vonulni kezd. Ha nem is hangtalanul távoznak a térről, de tüntetésük végül békésen cseng le.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!