Ferdinand Piëch, a legendás Ferdinand Porsche unokája, a Porsche család és a Volkswagen-gyár „pátriárkája” a bajorországi Rosenheimban – ahol egy rendezvényen vett részt – hirtelen rosszul lett egy étteremben, összeesett, majd kórházba szállítása után meghalt – közölte a váratlan gyászhírt az üzletember felesége, Ursula Piëch. A két család egyik képviselője tegnapig nem kommentálta a szomorú eseményt, és nem ismert a halál oka sem. A kiadott közlemény szerint az özvegy mellett tizenhárom gyermeke és kétszer ennyi unokája gyászolja. Gyermekei négy feleségtől származnak. A Piëch és a Porsche család a mai napig többségi tulajdonosa a Volkswagent ellenőrző Porsche SE holdingvállalatnak.
Az osztrák származású Ferdinand Piëch 1937-ben született Bécsben, Anton Piëch ügyvéd és Louise Porsche gyermekeként, azaz a legendás Ferdinand Porsche – a Volkswagen Bogár tervezője és a nevét őrző autógyártó cég alapítója – unokájaként. Szakmai pályafutását a Porschénál kezdte a hatvanas években, majd 1972-ben az Audihoz került, végül pedig a Volkswagennél helyezkedett el, amelyet 1993 és 2002 között az igazgatótanács elnökeként vezetett, ezután 2015 tavaszáig a felügyelőbizottság elnökeként tevékenykedett. Erőfeszítései eredményeként mindkét márka szoros versenytársa lett a Mercedesnek és a BMW-nek a prémium szegmensben is.
Piëch eltökéltségére és megszállottságára jellemző, hogy 1968-ban, a Porsche 31 éves fejlesztőmérnökeként a cég versenyautó-fejlesztésre fordítható éves költségvetése kétharmadát huszonöt Porsche 917-es versenyautó építésére költötte, s mindegyikbe nem tesztelt, 600 lóerős, 12 hengeres, léghűtéses motort szerelt. A család érthető módon nem örült a „felelőtlen” pénzszórásnak, de a fejlemények Piëchet igazolták: a Porsche 917-es kategóriája minden idők egyik legsikeresebb versenyautója lett.
– Nem lehet egy céget a csúcsra vinni úgy, hogy az ember a legteljesebb harmóniára törekszik – foglalta össze filozófiáját. Az Audi fejlesztési igazgatójaként Piëch úgy járt el, hogy vezető mérnökeit szinte teljes tudatlanságban tartotta a készülő Audi 100-as aerodinamikai tulajdonságait illetően. Ezt úgy érte el, hogy négy különböző városban épült szélcsatornákat használt a kísérletekhez, így az összesített eredményt egyetlen mérnök sem ismerte – nem is szökött vele senki a versenytársakhoz. – Én álltam az egészek a közepén, én raktam össze a kirakós darabjait – írta önéletrajzi könyvében.