Évfordulóra felhevített kárpótlási vita

A második világháború kitöréséhez és végéhez kapcsolódó kerek évfordulók az elkövetkezendő napokban, hetekben és hónapokban egyre gyakoribbak lesznek.

Hó eleji megemlékezés a lengyel fővárosban. A lakosság fele pártolja a jóvátételt Fotó: MTI/EPA/PAP/Marcin Obara

Szégyellem magam azért, amit a németek, illetve a németek nevében az országukkal tettek – mondta Heiko Maas német külügyminiszter a lengyel fővárosban még augusztus 1-jén, a varsói felkelés kirobbanásának 75. évfordulóján. A náci megszállás elleni, két hónapig tartó küzdelemben húszezer katona és 200 ezer civil vesztette életét, a nácik pedig bosszúból szinte a földdel tették egyenlővé a lengyel fővárost.

A második világháború kitöréséhez és végéhez kapcsolódó kerek évfordulók az elkövetkezendő napokban, hetekben és hónapokban egyre gyakoribbak lesznek: szeptember 1-jén Frank-Walter Steinmeier német államfő látogat el abba a közép-lengyelországi kisvárosba, Wielunba, amelyet nyolcvan évvel ezelőtt bombázott le a német légierő, és ezzel kezdetét vette a világháború. Ugyancsak szeptember első napján utazik Berlinbe a varsói parlament alsóházának elnök asszonya, Elzbieta Witek, hogy német kollégájával, Wolfgang Schäubléval emlékezzenek meg a lengyelek ellen elkövetett háborús atrocitásokról.

A helyszín Berlinben is jelképes lesz: a főváros egykori fontos közlekedési csomópontjának, a háború során légicsapásokban súlyosan megrongált Anhalter vasútállomásnak a romépülete. Az állomás a lengyel–német viszony különleges szimbóluma lehet a jövőben, ha a Bundestagban képviselt pártok elképzelései valósággá válnak. Itt létesítenék ugyanis a második világháború lengyel áldozatainak emlékművét. – Egy ilyen emlékmű nem csak megbékélési gesztus lenne a lengyelek felé. Nekünk, németeknek is fontos lenne – érvelt Varsóban Maas.

Hó eleji megemlékezés a lengyel fővárosban. A lakosság fele pártolja a jóvátételt
Fotó: MTI/EPA/PAP/Marcin Obara

A lengyeleknek tett német gesztus valóban figyelemre méltó lenne egy olyan időszakban, amikor a két ország viszonya látványosan megromlott. A négy évvel ezelőtt hatalomra került nemzeti-konzervatív lengyel kormány Európáról alkotott felfogása élesen szemben áll Berlin liberális politikájával. Lengyelországot ráadásul nemegyszer ítélték el a német fővárosban a belföldi reformok és a jogállamiság helyzete miatt. Nem meglepő, hogy a feszültség közepette Jaroslaw Kaczynski Jog és Igazságosság pártjának több magas rangú politikusa újra felmelegítette a háborús atrocitásokért járó német kárpótlásról szóló vitát. Míg azonban Berlin szerint a jóvátétel kérdését több nemzetközi egyezményben rendezték, Varsó úgy véli, Lengyelország a kommunizmus idején nem hozhatott önálló döntést, a Szovjetunió márpedig gyakorlatilag lemondott a kártérítésről.

– A háború során hatmillió állampolgárunkat veszítettük el, sokkal többet azoknál az országoknál, amelyek jelentős háborús jóvátételben részesültek. Ez így nincs rendjén. Németország több mint ezer lengyel falvat pusztított el. Gondosan kiszámoljuk majd az összeget, amelyet követelni fogunk – nyilatkozta nemrég Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, utalva arra a lengyel különleges parlamenti bizottságra, amely a kártérítés összegének meghatározásán dolgozik. A varsói kormány egyelőre nem fordult nemzetközi fórumokhoz az ügyben, de a DPA német hírügynökség által idézett felmérés szerint a lengyelek közel fele támogatja a jóvátétel iránti kérelem benyújtását, míg negyedük elutasítja azt.

Az előzetes becslések 850 milliárd euróra (280 ezer milliárd forint) teszik a jóvátétel nagyságát, ám Németországban hallani sem akarnak erről. A Der Tagesspiegel című napilap szerint Berlinben inkább az emlékművel és más, kevésbé költséges projektekkel kompenzálnák Varsót. Ilyen lenne a Varsóban a XVII. században barokk stílusban megépített, majd a nácik által felrobbantott Szász-palota német forrásokból való újjáépítése vagy egy, a németek és lengyelek kulturális együttműködését elősegítő pénzügyi alap létrehozása.