Lehet-e Grúziából a következő Ukrajna? – az elmúlt hetek politikai, társadalmi konfliktusai tükrében ez a kérdés foglalkoztatja a megfigyelőket. A kérdés még júniusban vált központi témává, miután több ezren vonultak az utcára a kormány oroszbarát politikája miatt. Az ellenzék már régóta bírálta a 2012 óta kormányzó Grúz Álom nevű pártot a kaukázusi állammal ellenséges Moszkvával ápolt, kiváló kapcsolatai miatt, egy ortodox keresztény képviselőknek szervezett esemény pedig az utolsó cseppet jelentette a pohárban. Szergej Gavrilov, orosz képviselő vezette le az ülést a tbiliszi parlamentben; ez számos grúz szemében hazaárulással ért fel. Sokakban él még a Dél-Oszétia visszaszerzésére indított, 2008-as háború kudarca, de az oroszok iránti általános ellenszenvet az is táplálja, hogy a grúzok szerint Moszkva országuk nagyjából húsz százalékát megszállás alatt tartja. Egy washingtoni székhelyű kutatóközpont, a Nemzetközi Republikánus Intézet felmérése szerint a helybéliek 85 százaléka politikai veszélyforrásként tekint Moszkvára.
Gavrilov látogatása mindenesetre máig hatóan felkorbácsolta az indulatokat. A több tízezres oroszellenes tüntetéseknek végül a rohamrendőrök vetettek véget, az erőszakos fellépés során 240 ember sérült meg. A hektikus grúz – orosz kapcsolatokban most újabb fordulatot hozhat, hogy hétfőn lemondott Mamuka Bahtadze miniszterelnök. A kormányfő úgy fogalmazott, befejezettnek tekinti tavaly vállalt feladatát, miután kidolgozta az ország fejlődésének stratégiáját.
– Bahtadze sosem volt erős vezető. Tudható volt, hogy idő előtt távozni fog – nyilatkozta lapunknak Beqa Goginashvili, az Akhali Taoba (Új Generáció) grúz napilap újságírója. Szerinte sokkal érdekesebb a miniszterelnöki poszt várományosának, Georgij Gaharija belügyminiszternek a személye. Gaharija ugyanis kimondottan népszerűtlen politikus az ellenzéki oldalon, nemcsak kiváló orosz kapcsolatai miatt, de azért is, mert a rendőrök az ő utasítására verték le a nyári tüntetéseket. – Gaharija éveken át élt Moszkvában, sokan ezért oroszbarátnak tartják. Az biztos: inkább húz Moszkva, mint a Nyugat felé – közölte a grúz újságíró. De Goginashvili megjegyzi: a valóság persze árnyaltabb. Szerinte a kormánypárt nem feltétlenül oroszbarát, inkább pragmatikus, a nyugati szövetségesek és Moszkva között egyensúlyozó külpolitikát folytat.