– Benvenuto nella maggioranza silenziosa!, azaz: Üdvözlünk a csendes többségben!, köszöntött jókedvűen a buszon mellettem helyet foglaló, a 60-as évei végén járó férfi. Mikor megtudja, hogy Magyarországról érkeztem, hogy részt vegyek Az olasz büszkeség napján, határozott mozdulatokkal jó erősen vállon vereget: – Orbán Viktor nagyszerű vezető, Magyarország jó barátunk, nyugtázza jelenlétem elégedettséggel, majd pedig a mögöttünk helyet foglaló barátainak is gyorsan elmeséli, hogy személyemben „magyar erősítés” is érkezett a baloldali kormány elleni békés ellenállására. Nem sokkal múlt hajnali 5 óra, fáradt arcok helyett azonban inkább tettrekész tekintetek néznek vissza a busz mellett indulásra várakozó tömegből. Nagy a jövés-menés a Lorenzo Lotto téren, ahhoz ugyanis mielőbb indulni kéne, hogy a délután 3 órakor kezdődő erődemonstrációra idejében megérkezzünk a fővárosba.
Bayer Zsolt tüntetni hív
A Matteo Salvini által meghirdetett római nagygyűléssel egy időben tartanak szimpátiatüntetést október 19-én, Budapesten.
Csakhogy a néhány önkéntesnek nagy tömegeket kell itt koordinálnia, nem véletlenül: Milánó ugyanis az ország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye, és nem mellesleg a Matteo Salvini vezette bevándorlásellenes Liga politikai központja. Az észak-olaszországi metropolisz emiatt különös szerepet tölt be a párt jelenében és múltjában, a város utcáit járva pedig az sem meglepő, hogyan tudott a Liga rövid időn belül az ország legmeghatározóbb politikai erejévé válni.

Megelégelték az utcán portyázó afrikaiakat
Milánó utcáin ugyanis mostanra szinte minden utcasarkon a szubszaharai övezetből érkező afrikaiak bandájába botlik az ember. Különösen kedvelik a turistákat vonzó látványosságokat; itt nyilván jobban megy az „üzlet”. A Piazza del Duomón például több tucatnyian, csapatokba állva közelítik meg a dómmal fotózkodni próbáló külföldieket, erőszakos temperamentumukkal pedig addig nem tágítanak, amíg nem kapnak néhány eurócentet. A szuveníreknek hívott, elfogadása esetén azonban rámenős figyelmességet maga után vonó fonalkarkötő pedig az, amit kínálnak a nyugalomért cserébe. Magam sem úszom meg, egy az olasz trikolór színeiben pompázó karszalagot akar nekem adni az egyik férfi „emlékbe”. Belemegyek a játékba. A kötelező bemutatkozó kérdésekből hamar kiderül, hogy Kazim Szudánból érkezett az olasz partokra, először Lampedusára, még négy évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy eljusson a Párizsban élő rokonaihoz. Ez a projekt szemmel láthatóan nem sikerült, Kazim azonban Milánóban is jól érzi magát a „falka” tagjaként. Mikor arról kérdezem, hogyan jutott át a Földközi-tengeren, bennfentesen csak annyit suttog a cinkos mosoly mögül: megvannak arra a módszerek. Többet nem árul el, bár azt felajánlotta, hogy szívesen körbevezet a városban, egy nőnek tudniillik szerinte nem biztonságos egyedül mászkálnia itt.