Vannak, akik óva intenek a párhuzam túlfeszítésétől. Arthur Chavalier történész, a Napóleon-kor kutatója állítja, „Macron – akit természetesen sem területi, sem katonai ambíciók nem fűtenek – nem Franciaországnak mint nemzetnek a nevében próbál a kontinens legbefolyásosabb államfője lenni, hanem Európa és annak elvei nevében”. Jacqueline Hénard francia–német újságíró, vezető lapok volt tudósítója a Neue Zürcher Zeitung egy kerekasztal-beszélgetésén úgy vélte, Macronnak látnoki elképzelései vannak, és „gondolati mélysége messze túlmegy azon, amellyel az előző két francia elnök [Nicolas Sarkozy és Francois Hollande] szolgált Európának”, ehhez azonban nem rendelkezik megfelelő szövetségesekkel.
Nemrég Macron a megbízatása végéhez közeledő Angela Merkel német kancellárral is szembekerült fontos kérdésekben, így megtorpedózta az úgynevezett csúcsjelölti rendszert az uniós választások után, és megvétózta azt is, hogy előrelépés szülessék Albánia és Észak-Macedónia európai integrációjában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!