Macront Napóleonhoz is hasonlítják a félidőben

Szövetségesek nélküli látnoknak, merésznek, illetve ambiciózusnak látják egyes vezető francia és német kommentátorok Emmanuel Macront, akit legutóbb az amerikai elnök hasonlított Bonaparte Napóleonhoz. A csodagyereknek is nevezett francia államfő most ötéves mandátumának feléhez közeledik: éppen két és fél éve rendezték meg a 2017-es elnökválasztást.

Az elnök mély gondolkodású, ám kevés a megfelelő szövetségese Fotó: Reuters

– Franciaország vezető európai nemzet, amely azonban régóta válságban van. Politikája elkérgesedett, a bürokrácia elburjánzott, a gazdaság gyengélkedik, a társadalom meghasonlott, a sárga mellényesek tombolnak, a külvárosok fortyognak, és mindennek a tetejébe még a Notre-Dame is lángba borult – így írta le a hét végén a svájci Neue Zürcher Zeitung Emmanuel Macron országát. Európa egyik vezető lapja hozzáteszi, a francia elnökkel „egy csodagyerek lépett a színpadra, hogy megszabadítsa a nemzetet mélyen fekvő bajaitól”, most azonban már eredményeket is fel kell mutatnia. A mérlegkészítésnek pedig különös aktualitást ad, hogy félidejéhez közeledik az államfő ötéves mandátuma.

A félidős mérleg történelmi párhuzamokat is felmelegít, annál is inkább, mivel Donald Trump egy hete Bonaparte Napóleonhoz hasonlította Macront. A kissé ironikusan csengő párhuzam ugyanakkor nem teljesen eredeti. Korábban is összevetették az ország első császárával az Élysée-palota lakóját, aki hozzá hasonlóan fiatalon került hatalomra, majd gyökeres átalakításokba fogott.

Az elnök mély gondolkodású, ám kevés a megfelelő szövetségese
Fotó: Reuters

Alain Duhamel vezető francia elemző szerint – mint a párizsi Le Figarónak elmondta – a merészség, az ambíció és a reformok szomjúhozása összekapcsolja a köztársasági elnököt és az ifjú Bonapartét.

– Franciaország persze nem alakult át. De ébredezik – állítja Duhamel Macron elnökségének első félidejéről. A Le Journal du Dimanche vasárnapi lapban most megjelent felmérés szerint Macron népszerűsége 34 százalék, vagyis a franciák mindössze egyharmadának támogatását élvezi. Ám ez is növekedést jelent a tavaly decemberi 23 százalékos mélyponthoz képest, amelyet akkor mértek, amikor erőre kapott az elnök megszorításai ellen lázadó sárgamellényes-mozgalom.

Ha lassan is, de csökken már a munkanélküliség, az ország egyik régóta „mélyen fekvő baja”: a rátát a krónikus tíz százalékról 8,5-re sikerült leküzdeni, noha ezzel együtt magasnak számít az EU-ban. A francia államadósság is az egyik legmagasabb, a GDP csaknem száz százalékának felel meg.

Vannak, akik óva intenek a párhuzam túlfeszítésétől. Arthur ­Chavalier történész, a Napóleon-kor kutatója állítja, „Macron – akit természetesen sem területi, sem katonai ambí­ciók nem fűtenek – nem Franciaországnak mint nemzetnek a nevében próbál a kontinens legbefolyásosabb államfője lenni, hanem Európa és annak elvei nevében”. ­Jacqueline Hénard francia–német újságíró, vezető lapok volt tudósítója a Neue Zürcher ­Zeitung egy kerekasztal-beszélgetésén úgy vélte, Macronnak látnoki elképzelései vannak, és „gondolati mélysége messze túlmegy azon, amellyel az előző két francia elnök [Nicolas Sarkozy és Francois Hollande] szolgált Európának”, ehhez azonban nem rendelkezik megfelelő szövetségesekkel.

Nemrég Macron a megbízatása végéhez közeledő ­Angela Merkel német kancellárral is szembekerült fontos kérdésekben, így megtorpedózta az úgynevezett csúcsjelölti rendszert az uniós választások után, és megvétózta azt is, hogy előrelépés szülessék Albánia és Észak-Macedónia európai integrációjában.