A keletnémet kommunista rendszer kirakatának szánt kelet-berlini főtéren, az Alexanderplatzon álló tornyot az NDK alapításának 20. évfordulójára építették. Így néhány nappal később, október 7-én kellett volna felavatni, de a rezsim vezetői nem akartak mindent egy napra sűríteni. Maratoni ünnepségsorozatot szerveztek, október 2-án az Alexanderplatz másik fő látványosságát, a világórát avatták fel, 3-án a tévétornyot, 4-étől 6-áig pedig a „baráti” – a Szovjetunió uralma alá tartozó – országokból érkező küldöttségeknek tartottak rendezvényeket, amelyekre még Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár is Kelet-Berlinbe utazott.
A sorozatot az október 7-i hagyományos felvonulások zárták, és azon a napon nyitották meg a torony gömb alakú kilátóját a közönség előtt – idézte fel az ötven évvel ezelőtti eseményeket Hanno Hochmuth, a potsdami jelenkori történeti kutatóintézet (ZZP) történésze a Rundfunk Berlin-Brandenbrug (RBB) regionális közszolgálati médiatársaság összeállításában.
Az építtetők szándéka szerint a 365 méteres torony kifejezi a rendszer felsőbbrendűségét a Nyugattal szemben. A nyugat-berlini rádiótoronynál 215 méterrel magasabb, és máig a legmagasabb épület Németországban. Átadása idején a világ második legmagasabb tornya volt, csak az 540 méteres moszkvai Osztyankinó tévétorony előzte meg, ami a szocialista táboron belüli hatalmi viszonyokat is jelzi.
A beruházás minden fontos kérdésében a keletnémet állampárt – a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) – vezetője, Walter Ulbricht főtitkár döntött, ő jelölte ki például az építkezés helyszínét és ő határozott arról is, hogy a 212 méteres magasságban elhelyezett kilátó gömb alakú lesz. Ezért a többi között a „Szent Walter-torony” és az „Ulbricht-katedrális” elnevezés elterjedt a kelet-berliniek körében.
Az átadási szalagot is Walter Ulbricht vágta át. Rövid köszöntőjében kiemelte, hogy „tornyunk bizonyos értelemben dolgozó népünk hatalmas teljesítményét jelképezi” – idézte fel a pártvezető szavait a BZ című fővárosi lap az évfordulóra készített összeállításában.