Illegális útra tér Gambia teljes ifjúsága

A nyugat-afrikai csempészútvonal sokkal aktívabb idén, mint tavaly, miközben egyáltalán nem veszélytelen. Ebben az évben 158-an haltak meg bizonyíthatóan a nyugat-afrikai partok mentén.

Legalább hatvankét ember meghalt, mikor lélekvesztőjük elsüllyedt Mauritánia partjainál. A szerencsétlenséget 82 ember élte túl, ők ki tudtak úszni a partra. A mauritániai hatóságok szerint mindannyian a gambiai Banjulból érkeztek, és céljuk a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek elérése volt. Gambia elnöke, Adama Barrow nemzeti tragédiának nevezte a hatvan fiatal élet elveszítését, és közölte, pénzt küldtek Mauritániába, hogy fizessék állampolgáraik ellátását és hazaszállítását.

A problémák többsége azonban épp itt kezdődik. A migránsok többsége azért indul útnak a spanyol szigetek felé, hogy ott sikeres lehessen, ahogy annyi honfitársa őelőtte, már ha hinni lehet a távolba szakadt rokonok beszámolóinak.

Gambia lakói 2017-ig, Yahya Jammeh diktatúrája idején hivatkozhattak a szabadságjogok teljes hiányára és az üldöztetésre, csakhogy Adama Barrow érkezésével Afrika egyik legjobban dokumentált demokratizálódása valósult meg a nyugat-afrikai kis országban, amelyre nemcsak az ország, hanem az Európai Unió is nagyon büszke. Ennek megfelelően az EU évente nagyjából 55 millió eurós támogatásban részesíti a kétmilliós országot, s különböző munkahelyteremtési projekteket indított, hogy a gambiai fiatalok ne szálljanak fel az embercsempészek hajóira. Az EU tavaly novemberében elkezdte hazaküldeni a gambiai migránsokat, Banjul viszont idén márciusban határozatot hozott, hogy nem fogadja őket vissza, a moratóriumot csak néhány hónap múlva oldotta felé.

Gambiában ugyanis a fiatalok döntő többsége nem a hazai viszonyok javulását várja, hanem Európa felé tekint, Barrownak viszont szüksége lenne az országot építő fiatalokra. Közel negyvenezer gambiai kelt át 2013 és 2017 között az Atlanti-óceánon és hajózott be Európába. Többségük családja tudtával vállalkozott az útra, azzal az ígérettel, hogy az európai sikert követően haza tud küldeni majd pénzt, hogy segítsen a hozzátartozóknak. Ezért az ilyen utazás előtt a család gyűjti össze a csempészet költségét, s bízik a jó szerencsében, valamint a már korábban Európába jutott rokonok segítségében.

Helyi beszámolók szerint ez Gambiában amolyan elvárás is, a családért tett kötelező lépés, hiszen rengetegen élnek abból, amit hazaküld az Európában élő fiú. Az se ritka, hogy a család fiatal sarja egyedül dönt a távozásról, és elviszi a rokonai megtakarítását. Az ő kudarcuk azt is jelenti, hogy a hazaszállított migráns fiatal azokkal néz szembe, akiknek minden pénzét ellopta, ráadásul még vissza se tudja fizetni a tartozását. A problémát jelzi, hogy erre is van egy uniós program, amely a kudarcot vallott migránsok visszailleszkedését hivatott elősegíteni, s miként az összes túlbürokratizált, Brüsszelből irányított program, ez se hatékony, bár a neve hangzatos: Az Európai Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért által működtetett Nemzetközi Migrációs Szervezet Visszatérést Követő Reintegrációs Segélyszolgálata.

A nyugat-afrikai csempészútvonal sokkal aktívabb idén, mint tavaly, miközben egyáltalán nem veszélytelen. Ebben az évben 158-an haltak meg bizonyíthatóan a nyugat-afrikai partok mentén, tavaly ez a szám 43 volt, amely nem valós adat, hiszen rengetegen nyom nélkül tűnnek el a habokban, és épp az illegalitás miatt azt se tudjuk, hányan érkeznek meg a Kanári-szigetekre.