Egy-egy eseményt nehéz kiemelni, amely a jövendőt meghatározza, de trendeket lehet és érdemes is felvázolni, ha azt akarjuk tudni, mire számíthatunk 2020-ban a nagyvilág színes forgatagában. Mivel jósolni nemigen lehet, s az emberi tényező nagyon sokban befolyásolja az egyes eseményeket, így logikátlanná, irracionálissá is válhat a világ, de egyes stabil folyamatok nem állíthatók meg egyszerű döntések segítségével. Ilyen például a nemzetközi migráció.
A folyamat 2015 óta tart, azóta képtelen Európa politikailag is kezelni az áradatot, egyedül a technikai megoldások jelentenek valamilyen segítséget, hogy ideig-óráig sikerüljön feltartóztatni a tömeget. Hullámzik a migrációs nyomás, időnként szinte megállni látszik, majd hirtelen feltorlódik a sok ezer ember, s ostromállapot alakul ki a határvidéken. Mivel máig nem tisztázott a politikai elit és az illegális migrációt szervező maffia kapcsolata, a megoldás sem látszik, még halványan sem. Az viszont feltétlenül kijelenthető, hogy ahogy 2019-ben, úgy 2020-ban sem várhatunk mást, mint az áradat további folyását, a vitákat, a vádaskodásokat és vélhetően aprócska sikereket és kudarcokat a kezelés tekintetében.
Törökország kulcsszereplője szinte az összes ezzel kapcsolatos viszálynak, vélhetően nem is fogja kiengedni a kezéből a kezdeményezést, hadserege és NATO-tagsága révén ráadásul nemcsak szóban tud hadakozni, hanem fizikailag is le tudja tenni a török csizmákat a megfelelő országba, lehet ez Líbia vagy Szíria. Minthogy minden mindennel összefügg, a háborúskodást is meg kell indokolni, így Líbia esetleges újabb vérbe borulása újfent összekapcsolható majd a migrációval, s egy ottani háborút hatására újra megerősödhetnek a hangok, hogy a menekülteknek menedéket kell nyújtani az öreg kontinensen.
Mindez történik akkor, amikor Afrika régóta várt, de soha be nem következett gazdasági előretörése valóban küszöbön áll. A dinamikusan fejlődő és stabilizálódó országok fel is tudják szívni a migránsok nagy részét, legyen szó akár Nigériáról vagy Etiópiáról, amelyek forradalmi változásokon mennek keresztül. Ezek az afrikai gigászok ugyanakkor nemcsak befogadnak, de ki is bocsátanak migránsokat, s időbe telik, amíg az ottani tömegeknek vonzóbb lesz Olaszországnál Ghána. Ez pedig nem egyetlen év alatt fog megvalósulni, hanem inkább évtizedek kellenek hozzá, valamint tudatos európai befektetések, ázsiai tőke, amerikai ötletek és afrikai megvalósítás. Ezeket összetéve pedig látható, hogy egy nagy adag szerencse is elkél, hiszen a nagyhatalmak nem fogják otthagyni kiválóan pénzelő afrikai gyarmataikat, így mikor Nyugat-Afrikáról beszélünk, tudnunk kell, hogy amerikai és francia csizmák egyaránt tapodják a sivatag homokját a szinte csak névleg független Száhel-övezetbeli országok katonái mellett. A régi bilincseket pedig nagyon nehéz és nagyon drága lerázni.
