A tüntetők kifáradására játszik a francia elnök

Csökken a franciaországi sztrájkkedv, ráadásul a lakosok kétharmada szeretné, ha véget érnének a városokat megbénító demonstrációk. Emmanuel Macron francia elnöknek így jó esélye van, hogy hosszú távon megnyerje a nyugdíjreform miatt kialakult társadalmi harcot.

Sztrájkkedv. A többség már szeretné, ha véget érne a tiltakozás Fotó: Reuters

A francia kormány kompromisszumos javaslata ellenére a szakszervezeteknek még mindig tízezreket sikerült utcára vinniük múlt csütörtökön, a nyugdíjreform elleni hetedik országos tiltakozónapon, azonban úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron a görcsös ellenállás ellenére sem mond le átalakítási terveiről. A második világháború után, Charles de Gaulle által bevezetett, védőhálót garantálni hivatott nyugdíjrendszer megbolygatása miatti felháborodás nem érte váratlanul a kormányzatot, hiszen az átalakításokba az elmúlt két évtized összes kormányának beletört a bicskája, a 2017-ben megválasztott francia elnöknek ugyanakkor az egyik legfőbb kampányígérete volt a rendszer megreformálása. Elemzők szerint a szakszervezetekkel szembeni kitartás hosszú távon az elnöknek kedvezhet.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő lapunk megkeresésére elmondta: a nyugdíjrendszer egységesítésével Macron tulajdonképpen egyfajta modellváltást kezdeményezett a francia jóléti államban. – A jelenlegi rendszernek az a legfőbb sajátossága, hogy a már megszerzett státusokat védi. Ha például valaki vasutasként dolgozik, megvan a vasutasléthez tartozó összes státuselőnye, illetve az ahhoz kapcsolódó privilégiumai – magyarázta a szakértő.

Mint mondta, a francia jóléti rendszer sajátossága, hogy nem célja az egyenlősítés, nem kizárólagos célja az újraelosztás, inkább az előnyöket élvezőket biztosítja pozíciójuk megtartásáról. Macron ezzel szemben azt mondja, egy nemzeti kockázatközösségre lenne szükség, azaz minden befizetett euró után mindenkinek ugyanolyan jogai legyenek. A francia elnök ezzel megpróbálna elmozdulni a skandináv országokban szokványos modellek felé, ám ez alapjaiban változtatná meg a francia jóléti rendszert.

Sztrájkkedv. A többség már szeretné, ha véget érne a tiltakozás
Fotó: Reuters

– Jól látszik, hogy noha van egy kitartó magja a megmozdulásoknak, a szakszervezetek hétről hétre kevesebb embert tudnak mozgósítani, ami egyszerűen annak a következménye, hogy fogynak a sztrájkalapok. Demonstrálni ugyanis akkor lehet, ha közben az ember nem hal éhen – fogalmazott Soós Eszter Petronella. A szakértő szerint éppen ezért valószínű, hogy a kormány a sztrájkkedv kifullasztására játszik, épp úgy, ahogy tette azt a sárga mellényesek több mint egy évig tartó, némiképp artikulálatlan követelésekkel fellépő mozgalmával. – Ahogy telnek a hetek, egyre javul a párizsi közlekedés, már minden metróvonal kinyitott, az pedig már nem hat bénítóan, ha tíz vonatból csak nyolc indul el egy órában – mondta a szakértő. Hozzátette: az Elabe által végzett közvélemény-kutatás minap közzétett adatai szerint már a főváros lakosainak kétharmada szeretné, ha véget érne a maratoni sztrájk.

– A tüntetők és a lakosok is bele fognak fáradni a folyamatos demonstrációkba, az elnöknek pedig hosszú távon csak ez a fontos, hiszen azt ígérte, mindent megváltoztat, ha pedig ezt véghez viszi, lesz mit felmutatnia a 2022-es elnökválasztáson – magyarázta.

A francia belpolitikát évtizedekig jellemző, a konzervatív jobbközép és a progresszív baloldal között ingadozó bipoláris hatalmi egyensúly ráadásul mára felbomlott Franciaországban; nem véletlen, hogy Macron egyedüli ellenfeleként a bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés vezetőjét, Marine Le Pent emeli ki. – Az elnök Köztársaság Lendületben nevű liberális mozgalma és Le Pen pártja gyakorlatilag két ellentétes irányból, de egy kimondatlan szövetségben vákuumként szívja el a szavazatokat a hagyományos pártoktól – mondta a szakértő. Soós Eszter Petronella szerint a hagyományos republikánus szavazóbázis magához csalogatása ott szerepel Macron hosszú távú céljai között, akik minden bizonnyal szimpatizálni fognak egy olyan államfővel, aki betartotta számos, a jobboldal által vágyott választási ígéretét.