Rossz előjelekkel indultak neki Berlinben a líbiai béketárgyalásoknak, miután a hét végén arról érkeztek hírek, hogy az ország jó kétharmadát uraló Halífa Haftár tábornokhoz hű erők leállítottak minden olajforgalmat az ellenőrzött területeken. Az észak-afrikai ország napi 1,3 millió hordós kitermelése így alig félmilliósra esett vissza, ami becslések szerint naponta 55 millió dollár kiesést jelent. Hivatalosan a milíciák ezzel a külföldi erők finanszírozását akarták ellehetetleníteni, az időzítés azonban figyelmeztetésnek is beillett, különösen az országban jelentős érdekeltségekkel rendelkező Franciaország és Olaszország számára.
A berlini csúcstalálkozó előtt minden fél igyekezett lehűteni a kedélyeket, hogy óriási áttörésre kár is számítani, inkább csak lendületet adnának a további tárgyalásoknak. A múlt héten Moszkvában sem jutottak sokra, egy többé-kevésbé betartott tűzszünetet ugyan tető alá hoztak, de a két szemben álló vezető még találkozni sem volt hajlandó egymással. Mégis reményre adott okot, hogy mindenki elfogadta Angela Merkel meghívását Berlinbe. Ezúttal nemcsak a nemzetközileg elismert tripoli kormányt vezető Fájez esz-Szarrádzs és Haftár tábornok, de a mögöttük álló nemzetközi erők is felsorakoztak.
Egyik oldalról az egységkormányt támogatva például Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Giuseppe Conte olasz kormányfő, a másikon pedig Vlagyimir Putyin orosz, Emmanuel Macron francia és Abdel Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök. Rajtuk kívül jelen volt még többek között Mike Pompeo amerikai külügyminiszter – bár Washington látványosan próbál kimaradni a konfliktusból –, Boris Johnson brit miniszterelnök, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere, az ENSZ, az Arab Liga, az Afrikai Unió és Kína képviselői.
Fotó: Reuters
A reális célkitűzés tehát az lehetett, hogy elejét vegyék egy újabb „kihelyezett háborúnak” Líbiában. Különösen, miután Törökország máris csapatokat küldött Tripoli megsegítésére, Haftár oldalán pedig orosz és afrikai zsoldosok harcolnak, és Egyiptom is beavatkozással fenyegetett. A lapzártánk után végződő béketárgyalások a kiszivárgott tervezetek szerint ezért meg sem kíséreltek felállítani valamilyen hatalommegosztási rendszert. Megelégedtek azzal, hogy az olajkitermelés biztonságára, a tűzszünet betartatására és a nemzetközi erők távolmaradásának kikényszerítésére fókuszáljanak, amelyre a későbbiekben építve el lehet mozdulni a politikai megoldás felé. A tervezet azt állítólag nem követelte meg, hogy Haftár visszavonuljon azokról a területekről, melyeket már eddig meghódított. Márpedig a Tripoli ellen indított áprilisi offenzívája ugyan nem ért el látványos sikereket, de előtte az ország jelentős részét ellenőrzése alá vonta.
