Az iráni katonai csúcsvezető, Kászem Szolejmani tábornok meggyilkolásával Donald Trump eddigi kormányázásának legfontosabb külpolitikai döntését hozta meg, amit az is alátámaszt, hogy az amerikai elnök ezzel nemcsak Iránnak, de a nagypolitikai vetélytársainak, Kínának és Oroszországnak is üzent. Alig egy héttel a merénylet előtt ugyanis a két feltörekvő keleti nagyhatalom, Kína és Oroszország Iránnal közösen tartott hadgyakorlatot az Ománi-öbölben, s a helyszínválasztás üzenet volt az Egyesült Államoknak: májusban és júniusban itt kereskedelmi hajókat támadtak meg, amiért Washington Teheránt vádolta meg.
A hadgyakorlat előkészítése a 2019-es év kiemelt diplomáciai eseményének számított, Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter csak tavaly ötször látogatott el Pekingbe. De látványosabban is kinyilatkoztatták a formálódó katonai szövetséget. Bár az ENSZ-szankciók miatt Irán nem válhatott az eurázsiai védelmi partnerség, a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjává, a tavaly júniusi csúcstalálkozón Haszan Róháni iráni elnök személyesen jelent meg, és találkozott Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai és Vlagyimir Putyin orosz vezetőkkel.
Elemzések szerint Pekingnek az Egyesült Államokkal zajló kereskedelmi konfliktus miatt jött jól az iráni kártya. Ahogyan John Fulton, az Atlantic Council agytröszt elemzésében írja, Zaríf tavalyi látogatásait a kínai külügy felhasználhatta, hogy felhívja a figyelmet Washington konfliktusos külpolitikájára, miközben betekintést nyerhettek az iráni atomprogramba. Szolejmani meggyilkolásával is ez a kommunikáció folytatódott, Vang Ji kínai külügyminiszter egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államoknak is normakövető magatartást kell folytatnia közel-keleti politikájában.
Fotó: Reuters
Bár az eddig elhangzottak alapján aligha lesz Peking a Washingtont elítélők szószólója, hosszú távon elképzelhetetlen, hogy a térségben ne ütközzenek érdekei az Egyesült Államokkal. Kína a világ legnagyobb kőolaj- és földgázimportőre, energiaéhségének döntő részét a Közel-Keletről fedezi. A 2013-ban meghirdetett kínai geopolitikai stratégia, az Egy övezet, egy út is kiemelt szerepet szán a Közel-Keletnek, az elmúlt években 123 milliárd dollár kínai tőke érkezett a térségbe. Peking eddig tizenöt országgal kötötte meg a legmagasabb, stratégiai szintű kétoldalú megállapodást, s gazdasági érdekeinek katonai védelmét is a saját kezébe vette. Afrika keleti szarvánál, Dzsibutiban a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 590 millió dollárért épített bázist magának, hadiflottájuk pedig a kereskedelmi útvonalakat biztosítja a Szomália partjai mentén fosztogató kalózoktól. Szintén aggaszthatja az amerikai és NATO-erőket, hogy Kína a térségben általában virágzó fegyverpiacon is egyre nagyobb részesedést szerez.
