Távoli vágy még a végső béke Szíriában

Vlagyimir Putyin orosz elnök Recep Tayyip Erdoğan török államfővel vette fel a kapcsolatot idén legtöbbször: hétszer találkoztak kétoldalú, háromszor többoldalú tárgyaláson, és 12-szer telefonon beszéltek egymással – derült ki a Kreml újévi üdvözletéből. Az élénk kapcsolatok egyik oka, hogy immár Moszkva és Ankara osztja a lapokat Szíriában.

MN_SABLON

– A törökök napi rendszerességgel megszegik a tűzszünetet. Valójában soha nem állították le a támadásokat, folyamatosak az összecsapások – így írta le a Magyar Nemzet megkeresésére az észak-szíriai biztonsági helyzetet Szalih Muszlim, a Demokratikus Unió Pártjának korábbi társelnöke. Majd három hónap telt már el azóta, hogy Törökország biztonsági indokokra hivatkozva megindította a Béke Forrása nevű hadműveletet az általuk terrorszervezetként számontartott szíriai kurdok ellen.

Az offenzívának végül az oroszokkal tető alá hozott alku vetett véget, azóta keveset hallani a konfliktusról. Ám úgy tűnik, törékeny a nyugalom. A veterán kurd politikus szerint a törökök által elfoglalt területeken rosszak a körülmények és veszélyes az élet. Azt állítja, a nagyjából 120 kilométer széles és harminc kilométer mély török biztonsági övezetből már 300 ezren menekültek el, Ankara őket próbálja máshonnan, például Afrínból és Idlíbből áttelepített szírekkel pótolni, ezzel megváltoztatni a terület demográfiai viszonyait.

Úgy vélte, a további török előrenyomulást elsősorban az gátolja meg, hogy saját csapataik mellett a határ mentén felsorakoztak a szíriai kormányerők is. Az ő feladatuk nem is annyira a harc, inkább jelenlétükkel akadályozzák meg újabb területek elfoglalását. – Velük nincs napi kapcsolatunk, az együttműködés kimerül a katonai műveletekben. Az oroszok azt ígérték, hogy újratárgyaljuk a szíriai kurdok és Damaszkusz viszonyát, de ebből egyelőre semmi nem valósult meg, nincs különösebb párbeszéd – latolgatta a politikai rendezés lehetőségeit, mivel Bassár el-Aszad elnök sosem mondott le az autonóm terület ellenőrzéséről.

Az Egyesült Államok szíriai kivonulását, majd a török offenzívát követően sokan attól tartottak, hogy az újabb hatalmi kavarodásból egyedül az Iszlám Állam fog profitálni. Ám a kurd politikus rámutatott, az Iszlám Államnak már csak alvósejtjei vannak a területeiken, amiket próbálnak felszámolni. Egyébként a terrorszervezet 10-12 ezer harcosát tartják fogva különféle börtönökben, szigorú ellenőrzés alatt. Problémát inkább az okoz, hogy vannak táborok is, ahol ezeknek a harcosoknak a családtagjait őrzik, ők lehetnek nagyjából hetvenezren.

– Közülük jó tízezren külföldiek, a világ több mint negyven országából. Többségében nők és gyermekek. Ezért azt várnánk szülőhazájuktól, hogy vegyék vissza őket, de eddig legfeljebb ezer ember, ha hazatért. Pedig a probléma nemzetközi, nem tudjuk megoldani egyedül. Ezeket az embereket bíróság elé kellene állítani, felelősségre kellene vonni – magyarázta Szalih Muszlim.

Hogy mihez kezd Törökország és a szír rezsim az Egyesült Államok által támogatott szíriai kurdokkal, a kilencedik éve dúló háború egyik utolsó nagy kérdése, amire a nagyhatalmi játszmák közepette egyhamar aligha kapunk választ. A másik talány az, hogy mi lesz a lázadók végső fellegvárának számító tartomány, Idlíb sorsa. Ez hamarabb eldőlhet, miután az elmúlt hetekben az orosz légierő hathatós támogatásával a szír kormányerők újra támadásba lendültek a térségben.

A régióban nagyjából hárommillióan élnek, a harcosok számát húsz-harminc ezerre becsülik, köztük az egyik legjelentősebb erő az al-Kaidához köthető Hajat Tahrír as-Sámé. Az ismételt bombázások miatt november óta több százezren kényszerültek menekülni, és tízezrek vették az irányt Törökország felé, mire Erdoğan újabb menekülthullámmal fenyegette meg Európát.

Bár a szíriai háború kétségtelenül a végjátékához közeledik, az idlíbi helyzet még mindig a konfliktus egyik legvéresebb humanitárius katasztrófájával fenyeget. Ha a szíriai kurdok helyzetére nem sikerül politikai megoldást találni, az olyan puskaporos hordót teremthet, amely bármikor újra berobbanhat.